Vagyok a szirmon
felejtett parázs,
Sorsom virága
lázas lázadás.
A Hajnal előtt
ki halkan kinyílt,
a sötétlő föld,
a vérrel telt sík.
Ki szívemből gyúlt
a múltamra hullt,
árnyékom árnya
testetlen vágya –
Léptem nyomán már
nincsenek nyomok,
csak égő szirmok,
csupasz csillagok.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése