Kapolyi György: Éjszakai beszélgetés

Rekkenő meleg volt egész nap, így a szélcsendes éjszaka sem hozott érezhető enyhülést. Az öreg fenyvesben álló faház ablakait nyitva kellett hagyni Norbinak ahhoz, hogy halvány siker reményében megpróbáljon aludni.

Késő éjjel a hold halványan világított a szobában, sápadt fényénél akár olvasni is lehetett volna .Norbi bódult álmából hirtelen riadt fel .Fektében az ajtó felé fordult, meglátva azt a szürke alakot, aki a nyitott ajtóban állt. A helyzet váratlan volta összerántotta gyomrát, félelmet nem érzett, amin később meg is volt lepve.

Ki vagy te-szólt az alakhoz rekedt hangján, mit akarsz tőlem. Az alak beljebb lépett, békésen üdvözlésre emelte jobb kezét. Vagyok, aki vagyok, és nem akarok semmit-szólt halkan, és Norbi tudta, ezt a hangot nem fogja elfelejteni.

Holdas éjszakákon mindig az erdőt járom, láttam nyitva ajtód - benéztem…így a jövevény, és a fenyőpadra ereszkedett.

Nem gondolod, hogy nagy felelőtlenség nyitott ajtónál aludni - kérdezte. Tele ilyenkor az erdő állatokkal, nem is beszélve a szellemekről, akik mindenfélék lehetnek.

Miféle szellemekről beszélsz-krákogta Norbi, én még egyet sem láttam, pedig sokszor vagyok itt a faházban.

Mifélékről - mifélékről, nevetett halkan a látogató. Sokféle létezik, kitaszítottakként bolyonganak az erdő sűrűjében, nyugalmukat nem találó entitások-ahogy nevezni szoktátok őket. Ezek a létező, de nem élő hajdanvolt emberek, akik irigylik, és ezért gyűlölik az élőket. Vak fájdalmukban és magányukban nem lelvén nyugalmukat, gyakran kiszámíthatatlanok. Én, a helyedben jobban odafigyelnék - mondta a vendég, elgondolkodva fésülgette hosszú szakállát. Érzem rajtad, erdei elvonulásoddal akarsz védekezni a világgal szemben – de  fizikai félrehúzódásoddal nem oldasz meg semmit. Az, hogy létezel, tény marad akkor is ha a kövek alá bújsz. Ha az áhított magány nem benned teremtődik meg, akkor nem mész semmire. Ha meg sikerül magadban megteremteni, akkor mindegy hol vagy. Ezek az erdei elvonulásaid öntetszelgő értelmetlenségek, de ha ez neked elégtételt és megoldásérzetet nyújt, hát tedd.

Könnyedén felemelkedett a padról, sétálni kezdett a szobában.

Norbi elképedten ült ágya szélén, csendben figyelte az idegent. Sértődött elvonulásaid helyett inkább nézz magadba, próbáld megfejteni ennek az igényednek az okát-szólt.

Igaz, azt egyikőtök sem szereti - már az önmagába tekintést - kínos emlékek is felidéződhetnek, de e nélkül nem fog menni. Így meg csak az okozatra koncentrálsz, ami csak egy idegesítő helybejárást eredményez. Amíg élsz, élvezd, hogy itt is lehettél, mert, ahogy előtte másban voltál, a jövőben is mész tovább, ne vigyél magaddal innen általad eltorzított emlékeket. Vagy te is az éjszakában bolyongó kísértet akarsz lenni, úgy felbolygatva lényedet, hogy megrekedsz ezen a síkon? - gúnyolódott a látogató, visszaereszkedvén a padra. Elrontani mindent nagyon könnyű, rendbe hozni meg nincs, hogy.

Nem kérted senki segítségét ahhoz, hogy magadat tönkretedd, így ahhoz sem kérhetsz, hogy rendbe hozd. Te elsősorban önmagadtól függsz, ezt próbáld megérteni. Érdemi döntésekhez illik felnőni.

A fák között valahol az éjszakában kuvik kiáltott. Norbinak émelygő – rossz érzése támadt, gyerekkorában hallotta, halálmadár.

Ne rémisztgesd magad efféle butaságokkal-nevetett az idegen. A kuvik is csak egy madár, semmi több. Ha elérkezik az időd, nem a kuvik fogja jelezni.

Ha meg nem sértelek-szólalt meg Norbi, el sem tudom képzelni ki, lehetsz. Hajlandó lennél végre elárulni? Érzem, jól ismersz engem, és így még jobban zavar, hogy rólad nem tudok semmit. Nem tudom, miért lovagolsz, ezen a századrangú kérdésen-válaszolt a vendég én a helyedben végiggondolnám az egész leélt életem minden dolgait, tisztáznék magamban részletkérdéseket, aztán az egészet egy egységes egésszé próbálnám összeilleszteni megtisztítva minden tévhittől és sérelemtől.

Ha így folytatod, a végén pszichológusnál kötsz ki, aki tetemes órabérért unatkozva meghallgat, és esze nincs mit kezdjen veled .Ezeket a feszültségeidet csak te tudod magaddal tisztázni, igazán csak neked érdeked, lásd meg valós önmagad. Magadat neked kell elviselned.

Téveszméid, és teátrális megoldásaid mit sem érnek. Ahhoz már öreg vagy, hogy hülyeségekre fecséreld fogyó napjaid.

De kielégítem kíváncsiságodat…én vagyok a te tudatos éned, kusza lelki világod, reményeid és csalódásaid. Én benned lakom.
Úgy éreztem itt az idő, hogy szembenézz velem, pontosabban magaddal.
Az alak felállt, és Norbi felé lépve elködlött a fakó fényben.

Norbi hajnalig döbbenten feküdt ágyán, aztán mély álomba merült.


Kép: Kapolyi György alkotása