A türelem gallyán sorvad a részvét.
Nincs már virágot tápláló oldat.
Nem leled bennem éltető vér cseppjét:
Lelkem vesztének oka a bánat.
A néma ajkak bilincse köt újra,
És nincs miért szemrehányást tenni.
Alázásod rosszabb ördögi dacnál,
Ez fog egyszer őrületbe vinni.
A vasalt lepedő friss illata
Minek a fakó éj feldíszítésére?
A kósza álom tartós és csalóka,
Ez vár egy asszonyra – és bárkire.
2005. november
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése