Azoknak üzenem, akik megbántottak. Akiket egykor megsimogattam, s mára már a hátukat sem látom, eltűntek, hogy nekem fájjon. Nem fáj. Üzenem... Tovább olvasom »
Mészáros László: Remény
félig-ásott gödör színültig fénnyel a boldogság végső pillanata hallhatatlanul rövid, a legelső talán csak kísértés - nem emlékszem minden, ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Cseresznyevirág
Rajtad cseresznyeág, hópehely ezer virág. Ágak sátra összezárul, szépségedtől szívem ámul. Szellőtől fejem felett lengén, lágyan lebeg. Szi... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Az idő illata
Zölden és sárgán nyílik kicsi virágom árván. Kelyhére pillangó száll, nyomában úszkáló ökörnyál. Lengő laboda lassan két karomra hasal. Idő ... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: Léleklakat
Kezed árnyéka közös kilincsen, volt hozzá kulcs is, de most már nincsen. Te kívül, én bent – halkabb a hangod. Titokzugomban szeret az arcod... Tovább olvasom »
Mészáros László: magunkra ismerek
ismerem ezt a tájat, méregzöld nyelvekkel lihegő rét, szomja megnevezhetetlen egyetlen távoli karccá zsugorodott csillagrendszerek taga... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)