17 megjegyzés :

  1. A végleges elmúlás is számtalan kellemetlenségen keresztül érhető el Gábor.
    A rossznak is ára van.
    Nagyon nagy humorérzékre lenne szükség ahhoz, hogy röhögni tudjak leépülésem nézőjeként.
    Nagyon is igaz minden szavad, még ha mellbevágó is, ha belegondolok. Hiába, az igazság sosem kedves...
    gyuri

    VálaszTörlés
  2. Gyuri, jómagam sem gondolom, hogy röhögni akarok a majdani leépülés idején. Ámde belegondolni a helyzetbe szabad. Sőt, ha lehet azt mondani: annyiban szabadabbak is vagyunk, minél inkább képesekké váltunk e belegondolásra. - Köszönöm soraid!

    VálaszTörlés
  3. Az élet előrehaladásának a gondolatával foglalkozol. Hát, sic transit gloria mundi. Üdv.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy jó darab élet utáni előrehaladás gondolata volt a téma, hogy határozottabbá tegyem a helyzetet. @-) Kinek mekkora dicsőségével, de visszavonhatatlan a távozás. - Örültem megjegyzésednek, kedves Hajnalka. :)

      Törlés
  4. Kedves Gábor,

    Ijesztően reálisan írsz arról ami valóban ijesztő és reális, mert ahogy írta is egy ismert színész: Innen senki nem juthat ki élve :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, ha ez az igazság – márpedig Gyuri is megerősít ebben –, akkor nincs mit tenni. [-( Úgyhogy lépkedjünk csak hősiesen a jövőbe! – :-d Köszönöm hozzászólásodat, kedves Noémi!

      Törlés
  5. Számomra már nem idegen gondolatok kedves Gábor, nagyon tömören, de tökéletesen megfogalmaztad a közelgő elmúlás érzéseit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megerősíted kifejezésem helyességét, ezt köszönöm, Ibolya, s egyben kívánom, hogy minél távolabbra tolódjék neked is a nem kívánt pillanat!

      Törlés
  6. Kedves Gábor.
    Egy élet és az elmúlás, ami természetes. Ezt érzékelteted, és így is van.
    Szeretettel gratulálok versedhez: Mila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Reméltem, hogy ezt a természetességet valamiképpen tudom érzékeltetni. - Köszönöm, kedves Mila!

      Törlés
  7. Lépegetünk a jövőbe, ami pedig a könyörtelen múlt. Olyanok leszünk lassanként, mint egy romhalmaz, csak a tudatunk tiltakozik, amíg még képes rá, és nem válik maga is rommá.Nem kerülhetjük el, sajna... :)

    VálaszTörlés
  8. Nem addig a’!, Ildi... Ma is az egyik utasellenőrtől hallottam az öregségről szólván: "második ifjúság". Semmiféle romoskodás, keressünk inkább egy romkocsmát! =))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rom keresésben benne vagyok, de lehetne, hogy ne kocsma legyen ? :D

      Törlés
    2. Hogyne lehetne! (Egy pillanatra elfelejtettem ebbéli érzékenységed, kedves Ildi!) Esetedben olyan helyre gondoltam, ahol különféle filozofálgatásokra kínálkozik mód, az élet nagy és kisebb dolgairól. És ahol el lehet iszogatni némi narancs- vagy almalevet, legyen az a hely presszó, kávézó vagy bisztró... :)

      Törlés
    3. Ez már sokkal jobban hangzik, de elárulom, az üdítőkkel szemben is a vizet preferálom. (lehetetlen alak vagyok :D )

      Törlés
    4. Akkor hát nem mondhatok mást: érezd magad jól, Ildi, vizeid szürcsölgetve! Legyen ásvány, vagy normál, ami mellett még mindig megehetsz pár narancsot, almát s egyéb, adalékoktól mentes gyümölcsöt is. És nem is "romos" helyszíneken, hanem a felújított lakásodban! :>)

      Törlés
    5. Ez jó, talált. (csapvíz, nem szeretem a buborékot, egyrészt csíp, másrészt csuklom tőle :D )

      Törlés