Mészáros László: Naplórészlet

1994 nyara volt. A Hősök tere akkor még nem csupán Budapest egyik legszebb tere volt számomra, hanem szolgálati hely, felelősség és próbatét... Tovább olvasom »

Mészáros László: Kezén pillangóval könnyebb lett

Néhány nappal ezelőtt történt, egy olyan délutánon, amelyről az ember akkor még nem tudja, hogy később hosszú ideig fog benne élni, mint a r... Tovább olvasom »

Mészáros László: Nápolyi séta [Naplórészlet]

Az este lassan ereszkedett Nápolyra, mintha a fény fáradt kézzel hajtaná össze a nappalt. A tenger fölött még maradt egy keskeny, sápadt sáv... Tovább olvasom »

Mészáros László:[naplórészlet]

Az emlékezetben a percek nem sorban állnak, hanem szétszórva hevernek, mint játék után az udvaron felejtett tárgyak. Van, amelyikből virág n... Tovább olvasom »

Mészáros László: Karácsony után [Naplórészlet]

Karácsony után a házak visszaveszik a hangjukat. A díszek még maradnak, de már nem beszélnek; úgy állnak a sarkokban, mint elfelejtett monda... Tovább olvasom »

Mészáros László: A perceknek [Naplórészlet]

A perceknek ilyenkor tapintásuk van. Finomak, mint a selyem, amely nem akar elszakadni, csak megmutatni, hogy volt egyszer egy pillanat, ami... Tovább olvasom »

Mészáros László: A negyedik gyertya [naplórészlet]

A negyedik gyertya fénye már nem tanulja a sötétet. Úgy áll benne, mint aki végigjárta a hideg szobákat, megérintette a kilincseket, és tudj... Tovább olvasom »

Mészáros László: Karácsony elé [naplórészlet]

A születés mindig félhomályban történik. Nem a fényesség idején, hanem akkor, amikor a világ épp elég fáradt ahhoz, hogy ne szóljon közbe. A... Tovább olvasom »

Mészáros László: Az első csók [Naplórészlet]

Van egy pillanat, amikor a világ megérinti önmagát. A levegő sűrűbb lesz, a föld megáll, a szív pedig kilép a testből, mintha haza akarna té... Tovább olvasom »

Mészáros László: Akár a madarak

Hétfő van, ez a nap sem más, mint a többi.Talán tűnődöm kéne, hogy ma sem engem temettek.A bokrok, mint grafit-szürke lófejek lobognak,a hor... Tovább olvasom »

Mészáros László: Vallomás

Lásd, szeretni nem egyéb, mint megvádolni,  majd végleg felmenteni azt, ami végül is elérhetetlen!  Úgy nézlek, mint villámló szárnyú madara... Tovább olvasom »

Mészáros László: Performance

Egymásba nyilalló test-melegek segélykiáltásai.  Hallod? Madárfüttyel tűzdelt esőcseppek  a sírással pólyált arcon.  Végtelenül rövid pillan... Tovább olvasom »

Mészáros László: Útvesztő

Bizony, a virágok gyönyörködtető halála parfümmé érik. A teremtés pálcavesszője maga a suhintás, tér-idő ajtaját csapdosó huzat. A lét esély... Tovább olvasom »

Mészáros László: Remény

félig-ásott gödör színültig fénnyel a boldogság végső pillanata hallhatatlanul rövid, a legelső talán csak kísértés - nem emlékszem minden, ... Tovább olvasom »

Mészáros László: magunkra ismerek

ismerem ezt a tájat,  méregzöld nyelvekkel  lihegő rét, szomja megnevezhetetlen  egyetlen távoli karccá  zsugorodott csillagrendszerek  taga... Tovább olvasom »

Mészáros László: Bohóckönnyek

Krizantém-arcú, mélykék tó virít, szélcsend vasalja ezüst ráncait. Nádvégre tűzött lepkeszárny virraszt, csönded visszhangja újra felriaszt.... Tovább olvasom »

Mészáros László: Madárka

Rügyek és szirmok nélkül, üresen zihál, amennyire csak üresnek érezhető egy faág, mintha béna lábait verné egy világszép leány. Lásd, zuhog ... Tovább olvasom »

Mészáros László: Nem így akartam

1. Ne szólíts, Apám, többé gyereknek, öldöklő szívű felhők temetnek! Kifosztott akol, állok a napon, tűző árnyékom véremmel marom. Égnek az ... Tovább olvasom »

Mészáros László: Odaveszett

Egyetlen kövem tóba dobtam. Mindenünk oda! Ki segít hát a víz pillanatnyi kráterébe visszahelyezni a csobbanást? Tovább olvasom »

Mészáros László: Kedvesem

Látod-e vajon te is, Kedvesem? A néma éj kifakadt véraláfutása csöppen el vörösen, s alkonyi ingben feszengő, szőke nyárfasor tovapattant go... Tovább olvasom »