Az utazás nem akkor kezdődik,
amikor belépsz az erdőbe,
hanem amikor végre
nem menekülsz tovább önmagad elől.
A fák addig is ott álltak.
Nem hívtak.
Nem kértek.
Csak várták,
hogy elcsendesedj annyira,
hogy meghalld:
nem vagy egyedül.
A talpad alatt a roppanó avar
nem zaj,
hanem emlékeztető:
minden elmúlás
helyet ad valami tisztábbnak.
A szél nem simogat,
leveszi terheid. Mindazt,
amit hittél.
amit hordtál.
amit féltél elengedni.
És ott maradsz végül
nevek nélkül,
szerepek nélkül,
csöndben.
Egy madár ekkor szólal meg.
Nem neked dalol,
mégis benned muzsikál a
tiritara, tiritara, csekk tiri csekk.
A patak nem magyaráz,
mégis érthetőbb,
mint minden kimondott szó.
És egyszer csak
nem keresel többé válaszokat,
mert rájössz:
nem kérdés voltál soha,
hanem felelet,
amit elfelejtettél meghallani.
Az erdő nem zenél.
Az erdő visszaadja önnön
csöndes léted.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése