Kapolyi György: A fák sosem repülnek

Mert tudjatok róla, a fák sosem repülnek-rikácsolta a lepusztult, sovány és erősen viseltes vénasszony. Egy sörösládán állt, körülvéve hallgatóságától. Leheletéből erős borszag áradt, koszos kezeivel úgy hadonászott, mintha ezt a nehéz bűzt akarná elhessegetni. Mert a prágai zsidónegyed temetőjében hét rétegben fekszenek az elhunytak, mert nem engedték a sírkertet bővíteni, az évtizedek múlásával mindig csak rátemettek. Mindig csak rá és rá, sosem mellé. A korábban elhaltakon csak nőtt a súly egyre nagyobb a terhelés, de életükben is egymás hátán-hegyén éltek, és nem azért mert zsidók voltak, hanem azért mert mindenki egymáson él. Ez a törvény, a mai napig is érvényesen, és most nem a zsidókról beszélek, hanem rólatok, akik mellesleg nem engedtétek a temetőjüket bővíteni. Ti ócska pojácák. Nő a kupac, úgy nyüzsögnek a népek mint a lisztkukacok, egymást tapossák és melegítik. Egymás pofájába lihegnek, böfögnek és tüsszögnek, senki nem teszi a szája elé azt a rohadt kezét. Bizony ilyenek vagytok ti nagyszerű képződmények. Csak temetitek egymást egymásra,  összekeverednek  csontjaitok és poraitok, már azt sem tudjátok, ki - kicsoda, de nincs is jelentősége, mert azonos állatfaj vagytok, és semmiféle genetikai zavar nem származhat a nagy összekuszálódásból. Talán ez fajtátok egyetlen előnye, ami említésre érdemes. Hát, megmondom az őszintét, átkozottul nehéz köztetek élni, az egyetlen vigaszom, hogy mind meghaltok egyszer. Amiatt, meg nem kell aggódnotok, hogy mi lesz veletek utána, mert nincs lelketek, így gondotok sincs. Állandóan összekeveritek a dolgokat, azért nyúltok mindig a máséhoz, azt hiszitek, minden mindenkié. Ügyet csináltok abból, hogy hol és hogy feküsztök majd, mintha nem lenne egészen mindegy, úgy sem láttok az egészből semmit, ott két méterre a föld alatt. Akár hasalhattok is, vagy ülhettek, mint az inkák.

Mert tudjatok róla, a fák sosem repülnek, és kutyából nem lesz szalonna. Remélem észrevettétek, eme példabeszédemből, ti az utóbbiak vagytok. Ezen az elkorcsosodáson még egy háború sem segít, mert pont az a réteg harcol és esik el, amelyiknek élnie kéne. Ti dekkoltok a pincékben, és túlélitek azt, amit nektek nem lett volna szabad. Hát ilyen a sors természetes kiválasztódás elmélete, ha belegondolok, megáll az eszem. Hülye sors, hülyéknek -lehetne a címe, ha ezeket a gondolataimat könyvbe foglalnám. De ne ijedezzetek, mert nem teszem, mert ti úgy olvastok, hogy egyik szemeteken be, a másikon ki. Csak a pénzolvasás, ami titeket érdekel, az sem baj, ha másé. Ne higgyétek, hogy okulásotokra beszélek, mert kapitális barom lennék, ha tenném, ekkorát még én sem hibázom, csak magammal beszélek fennhangon, hogy jól halljam a gondolataimat. Merő véletlen, hogy itt vagytok, és halljátok. Indiában bezzeg elégetik az elhunytakat, visszataszító látvány lehet egy európai szemének, de sem a hamvasztott, sem a hamvasztó nem az, tehát rendben is van a dolog. Persze nem lenne kedvem végignézni egy ilyen szertartást, de attól még egyetértek vele, mert a rengeteg embert egymásra temetni, hát az egész országból lenne egy temető, és még tisztázatlan, hogy az utolsó embert ki temeti el. Na meg higiénés szempontból sem mindegy, bár nektek ez a szó kínai. Nektek a gyerekszobátok, az úttestre, a villamossínekre volt krétával felrajzolva, ahol nincs is vízcsap. Ha meg valaki olyan gazdag, hogy saját panteonjában nyugszik, egy perc nyugalma sincs az unalomtól. Akkor már jobb annak a csomó fránya zsidónak ott Prágában, azok legalább nincsenek egyedül. Például abban a társbérletben, amiben a Franz Kafka pihen, még rang is feküdni. Tudjátok ti milyen egy harmadosztályú temetés? Mélyhűtik az elhunytat, és beleverik a földbe. Ezt jó ha megjegyzitek, mert másra nem lesz pénzetek. Rátok ültetnek egy csokor disznóparajt, és várhatjátok a feltámadást. Az, hogy  az értelmesebb közületek ezek után igyekszik megbánni bűneit, hát semmi értelme, a sors tesz rátok, ami elkövettetett az megtörtént, függetlenül attól, hogy bánod, vagy sem. A fák, sosem repülnek. Ez a lényeg,  erről ne feledkezzetek el soha. 

Kép: Kapolyi György alkotása