Hát, igaz, ami igaz, és az igazság sosem kedves, még távolról sem emlékeztet egy tündérmesére…
Egy fontosnak ítélt tettnek a bukéja az, hogy az ellenkezője is igaz.
Hitek, és fontosságok nélkül nem lehet élni, mert azonnal előtérbe kerül a tény, hogy az ember élete, a maga módján monoton, szürke, és fenemód múlik.
Ha a felismerés valakit kuncorálásra fakaszt, az népies megközelítésben, egy hülye.
Ha meg összedönti, akkor depressziós, ami állapot kezelhető, eredmény nélkül.
Köztudott, hogy az okozat kezelése, nem szünteti meg az okot, akkor meg miről beszélünk?
Hogy mire gondolok? Tulajdonképpen mindenre, de mondok egy példát:
Mondjuk valaki írásra vetemedik, száz jó kritikát kap, ami örvendetes, de mi változik?
Ha száz elmarasztalásban van része, az nem szív derít, de mi változik?
Ha olyan szerencsés, és van, aki szponzorálja, és kiadják az írásait? Akkor mi változik?
A közönség olvasási igényei nagyon gyatra méretekkel bírnak, és akit mégis érdekelne, az ajándékba akar kapni kötetet. Érthető, mert ha netán nem olvasná a benne foglalt gondolatait az elkövetőnek, akkor mi van?
Rá nézve, nincs tétje sem az olvasásnak, sem annak ellenkezőjére. Nem veszít semmit, legfeljebb nyer vele egy csomó időt másra.
Mert teszem azt, ha Hamlet atyjának szelleme, nem tudom mit válaszolt a jelenés láttán keményen begazolt Yoriknak?
Na, bumm. Kinek lesz ettől gyereke? Mondaná egy reális értelmiségi.
Sokan nem írnak semmit, és mégis ugyan úgy megússzák következmények nélkül, mint egy sikeres író.
Hogy nem keserítik meg életüket egy kilátástalanság élményével, hát ezért nem lehet valakiket elítélni…
Nekik is egy életük van, és szívesebben laknak jó körülmények között, nyaralnak Havaiban, tengődnek biztonságban és kényelemben, mint eladósodva, egy szoba- konyhában, a hagymázas gőzeik lila ködeiben.
Ezért inkább lángost sütnek, amit nem is kell nekik csinálni, ha van alkalmazott.
Viszont sosem tudják meg, sosem élhetik át az írói szabadság káprázatos élményét, az önhipnózis bűvöletét, mikor el tudod hitetni magaddal, hogy amit teszel, az egy misszió, egy közösségért hozott áldozat, és ücsörögsz a saját magad építette piedesztálon, mert te, a társadalom felett lebegsz, mint egy furcsa szag, ami valaha illatnak indult.
De ez mind nem a lényeg. Találd meg a vak hitedet, és ne kutakodj mélyebben a dolgok mögött, mert még találsz valamit, aztán nem tudod mitől vagy szerencsétlen.
Higgy bármiben, és beszélj be magadnak bármit, ami segíthet kilátástalan tevékenykedéseidben, mert nem fogsz tudni élni.
Ne törődj a másokkal, ha akarod, írjál verseket, prózát,- csak helyesírási hibákból,- írjál hosszút és unalmasat, rövidet és okosat, egészen mindegy, írj magadnak, és olvasgasd időnként, hogy lásd,- élsz.
Ne szívj mellre semmit, élvezd, mekkora hülye is vagy, és álmodd a magad kreálta álmaidat, azok legalább a tiédek, és olyanok, amiket szeretnél.
Ugyan úgy fog sütni a nap, fújni a szél, szólni a dal, és ugyan olyan szépek maradnak a lányok, mint régen.
Majd meglátod…
Egy fontosnak ítélt tettnek a bukéja az, hogy az ellenkezője is igaz.
Hitek, és fontosságok nélkül nem lehet élni, mert azonnal előtérbe kerül a tény, hogy az ember élete, a maga módján monoton, szürke, és fenemód múlik.
Ha a felismerés valakit kuncorálásra fakaszt, az népies megközelítésben, egy hülye.
Ha meg összedönti, akkor depressziós, ami állapot kezelhető, eredmény nélkül.
Köztudott, hogy az okozat kezelése, nem szünteti meg az okot, akkor meg miről beszélünk?
Hogy mire gondolok? Tulajdonképpen mindenre, de mondok egy példát:
Mondjuk valaki írásra vetemedik, száz jó kritikát kap, ami örvendetes, de mi változik?
Ha száz elmarasztalásban van része, az nem szív derít, de mi változik?
Ha olyan szerencsés, és van, aki szponzorálja, és kiadják az írásait? Akkor mi változik?
A közönség olvasási igényei nagyon gyatra méretekkel bírnak, és akit mégis érdekelne, az ajándékba akar kapni kötetet. Érthető, mert ha netán nem olvasná a benne foglalt gondolatait az elkövetőnek, akkor mi van?
Rá nézve, nincs tétje sem az olvasásnak, sem annak ellenkezőjére. Nem veszít semmit, legfeljebb nyer vele egy csomó időt másra.
Mert teszem azt, ha Hamlet atyjának szelleme, nem tudom mit válaszolt a jelenés láttán keményen begazolt Yoriknak?
Na, bumm. Kinek lesz ettől gyereke? Mondaná egy reális értelmiségi.
Sokan nem írnak semmit, és mégis ugyan úgy megússzák következmények nélkül, mint egy sikeres író.
Hogy nem keserítik meg életüket egy kilátástalanság élményével, hát ezért nem lehet valakiket elítélni…
Nekik is egy életük van, és szívesebben laknak jó körülmények között, nyaralnak Havaiban, tengődnek biztonságban és kényelemben, mint eladósodva, egy szoba- konyhában, a hagymázas gőzeik lila ködeiben.
Ezért inkább lángost sütnek, amit nem is kell nekik csinálni, ha van alkalmazott.
Viszont sosem tudják meg, sosem élhetik át az írói szabadság káprázatos élményét, az önhipnózis bűvöletét, mikor el tudod hitetni magaddal, hogy amit teszel, az egy misszió, egy közösségért hozott áldozat, és ücsörögsz a saját magad építette piedesztálon, mert te, a társadalom felett lebegsz, mint egy furcsa szag, ami valaha illatnak indult.
De ez mind nem a lényeg. Találd meg a vak hitedet, és ne kutakodj mélyebben a dolgok mögött, mert még találsz valamit, aztán nem tudod mitől vagy szerencsétlen.
Higgy bármiben, és beszélj be magadnak bármit, ami segíthet kilátástalan tevékenykedéseidben, mert nem fogsz tudni élni.
Ne törődj a másokkal, ha akarod, írjál verseket, prózát,- csak helyesírási hibákból,- írjál hosszút és unalmasat, rövidet és okosat, egészen mindegy, írj magadnak, és olvasgasd időnként, hogy lásd,- élsz.
Ne szívj mellre semmit, élvezd, mekkora hülye is vagy, és álmodd a magad kreálta álmaidat, azok legalább a tiédek, és olyanok, amiket szeretnél.
Ugyan úgy fog sütni a nap, fújni a szél, szólni a dal, és ugyan olyan szépek maradnak a lányok, mint régen.
Majd meglátod…
Kép: Kapolyi György alkotása
Nos, kedves Gyuri, apám -- aki amúgy (legalább is akkoriban) nagyobb szurkoló volt nálam -- annak idején azzal vigasztalt, ha kikapott a csapatunk, hogy ettől nem lesz drágább a kenyér. Én pedig fel tudtam volna robbanni, mert persze igaza volt, nem lett drágább, de engem ott és akkor egyáltalán nem a kenyér ára érdekelt, hanem az elveszített két pont (a hárompontos rendszer csak később jött be).
VálaszTörlésAzt az állításodat, amely szerint a (potenciális) olvasóra "nézve, nincs tétje sem az olvasásnak, sem az ellenkezőjének. Nem veszít semmit, legfeljebb nyer vele egy csomó időt másra", kellő szelídséggel, de vitatom.
Szerintem ugyanis elmulaszt egy esélyt önmagának, a saját pszichéjének (mélyebb) megismerésére, amely az által válna lehetővé, hogy valamely (főleg, de nem csak vers-) szöveg befogadásakor a befogadó (képletesen) a maga pszichéjét sűríti bele a befogadott szövegbe, mivel abban önmagát, a saját tudati, érzelmi, sőt, tudatalatti „világát” a köznapi (normál) tudatszinthez képest sokkal intenzívebben, vagyis ebben az értelemben „sűrítve” éli meg.
Vagyis a szerző (ha jól ír) a szövegének el nem olvasása folytán "csak" egy (potenciális) olvasót veszít -- és marad esélye más olvasókra; annyira, amennyire --, az olvasó, pontosabban nem-olvasó vesztesége viszont önmaga: az az önmaga, akihez "mulasztása" miatt nem volt (és talán már soha nem is lesz) lehetősége bekopogtatni.
Mindennek (félreértés ne essék) úgy gondolom, a mai időkben semmi köze a közösségi áldozathozatalhoz vagy misszióhoz --- eltérően akár csak Nagy László (hogy ne menjek vissza József Attiláig, Adyig vagy Petőfiig) korától, akinek költészete a maga "protestáló hite s küldetéses vétója" nélkül semmiképpen sem lehetett volna azzá, amivé lett.
Elolvastam a mesét, s az első hozzászólást is, s úgy gondolom, nem érdemes vitatkozni különösebben. Szerzőnk leír a maga stílusában egy mintát, hogy miért kényelmes bárkinek, aki nem akar olvasni, hogy nem vesz könyvet a kezébe. Lám, több ideje marad másra, pénzkeresésre, szórakozásra stb. Na de, ez mindenki mást, aki ennél igényesebben él, azonnal arra késztet, hogy ellene szóljon. Így született meg máris az első észrevétel - Gyuri elérte célját. Az olvasmányok véleménymondásra is késztetik az olvasót. Az író ír, számára nem kétséges, hogy irodalmi köntösben megjelenő állásfoglalásának szerepe van. Ennyit a tétről, erről az oldalról nézve.
VálaszTörlésAztán hogy ki lesz olvasó, művészetkedvelő? Most utalok egyik képzőművészünkre, aki azt mondta, nem foglalkozik a közönséggel, kollégáival úgyis "egymásnak, egy szűkebb körnek festenek". Tudom, s ő is tudja nyilván, az értékes alkotások megtalálják nézőiket, s akármit nyilatkoznak is az igényről, e művészeknek is kialakul, bővül is akár, egy befogadó közönsége. A propagálás, a terjesztés külön szakma, azt hiszem, azzal foglalkozni nem annyira az alkotó feladata.
Igaz különben, sokan sokat veszítenek, akik nem olvasnak, nem járnak kiállításokra, sőt, ha gyermekeiket sem ezzel az igénnyel nevelik. De reméljük a legjobbakat, az iskola segítségét is. :)
Kedves Gábor.
TörlésEz is igaz, amiket írtál. Csak elég sok emberrel találkozom, akik oly mértékben jövedelem koncentráltak és primitív lelkűek, hogy jóformán nem lehet velük beszélgetni, legfeljebb dumálni.
Bár nekem ez nem hátrány, mert vakok között félszemű a király.
Nagy bajban lennék, ha mondjuk a Germánusz professzorral kellene beszélgetnem. De mindegyikünkben van egy elvárási minimum, és ha a versenyző a léc alatt szalad át, és még büszke is rá, hát, szándékom ellenére is lehangol. Életemben először otthagytam Pestet, és egy gyönyörű hegyi faluba költöztünk.
Elegem van az eszement tömegből, a disznóságokból, a gyűlölködő irigységből.
Zsenim nem sérült, mert nincs.
A magam köré épített világomban elvagyok.
Köszönöm értékes szavaidat.
gyuri
Kedves Tibor.
VálaszTörlésEz, egy gúnyosnak szánt kritikai vélemény, és amit írsz, az természetesen igaz.
De: A mai aktív generációk, - kis kivétellel - nem kívánnak a saját pszichéjük mélyebb megismerésével foglalkozni, így nem élik meg a tényt, hogy önmaguk veszteseivé válnak.
Eltorzultak az értékrendek, "Más lett a módi", Az érték fogalma, már megkaptam fiatal írónőtől, hogy: az öregeknek semmi nem felel meg a mai fiatalok viselkedésében, hozzáállásában, érték ítéletében.Az általad említett írói nagyságok idejében, gondolom, más volt az olvasó közönség önmagától elvárt milyensége.
Ma, például a régiségek terén, az elhaltak fiatal hozzátartozói, a hagyaték ezen darabjait eladják, de nem vesznek, mert nem érdekli őket.Így, a régiség szakma szinte megszűnt,nincs vevő...
Itt, egy szemlélet torzulás történt, és folyamatosan történik.
Nagyon elkedvetlenítő...
Kevés az olvasó, és az iskolák sem próbálnak ezen az intellektuális sorvadáson segíteni.
Ma is vannak tanárok - természetesen, de a tanár tanárok szinte elfogytak.
Nézd meg a TV. műsorkínálatait. Hol vannak olyan műsorok, amik egy kívánt irányban sodornák a nézőt?
Celebek, mellek és fenekek, meg Délamerikai sorozatok, és politika.
Erről sokat lehetne beszélni, de könnyen az a szerzetes lenne a próbálkozó, aki a tengerparton, a halaknak tartott szónoklatot.
Köszönöm soraidat, gondolataidat.
gyuri
Kedves Gyuri,
VálaszTörlésTetszett az eszmefuttatásod, elgondolkodtató, ahogy párunkat máris megmozgatott. Az általam ismert emberek olyan sokfélék, hogy mindegyik csapatba be tudnám szépen sorolgatni őket. És aki ma képzett, az nem biztos hogy művelt, mert csak szak irányban érdeklődik vagy otthonról nem tudott hozni semmit, vagy a trendiségben elveszve átadta magát az átlagosan divatos emberkék táborának, ami után már nem tudok beszélgetni vele, de ő meg velem nem akar beszélgetni, mert ő már más és én maradtam olyan, mint régen :) Tibor és Gábor értékes gondolatait is abszolút igaznak vélem. Sajnos attól, hogy valaki ma tanár, nem biztos, hogy egy megalapozott, művelt ember, az értékrendek pedig szintén nem azonosak, így a mai felnövekvő generációnak már nincs a szeme előtt egy olyan minta amit vágynának követni. Kivételek természetesen rengetegen lehetnek én csak a nagy többségre gondoltam. :)
Kedves Noémi.
TörlésÖrülök, hogy pontosan érted, mit akarok mondani. Rengeteg dologra nincs válasz egy ember életében, ezekre sincs.
A létezés, egy dupla, vagy semmi. Az ember próbál kitalálni az okozatok látván okokat, oszt vagy bingó, vagy nem.
Jogos önvédelemnek hiszem,ha valaki nem gondol bele mélyen semmibe. Aki mégis megteszi, .......magára vessen.
Örülök, hogy elolvastál.
gyuri
"Hát, igaz, ami igaz, és az igazság sosem kedves, még távolról sem emlékeztet egy tündérmesére…
VálaszTörlésEgy fontosnak ítélt tettnek a bukéja az, hogy az ellenkezője is igaz..." "Ne szívj mellre semmit, élvezd, mekkora hülye is vagy, és álmodd a magad kreálta álmaidat, azok legalább a tiédek, és olyanok, amiket szeretnél..."
A bevezető mondat és az utolsó előtti sor rá a válasz.
te aztán szépen felhozol ezr kérdést, a választ meg ránk bízod, amire nem igen tud az ember az életben válaszolni. Ok - okozat st. Na ezért hüélye mindenki, mert amire nem tud megoldást találni, ne próbáljon ookosabb lenni mindenkitől.
Szeretettel gratulálok: Mila
Kedves Mila.
TörlésKöszönöm, hogy olvastál, és köszönöm a gondolataidat.
Belátom, hogy szép lehetek, de okos nem. De mamár ez sincs így, mert szép is nagyon ritkán vagyok, és az sem hiteles.
Az ember, minden értelemben, olyan tehetetlen. Csak sodródik, azt is csak akkor, ha szerencséje van.
Szeretettel.
gyuri
Kedves Gyuri, sok , helytállõ gondolatot vetettél fel írásoddal. Én azt vallom, hogy īrj magad örömére, ha másoknak tetszik, az ugyan jó. De nem ez a fontosabb, hanem az önmagad öröme
VálaszTörlésKedves Hajnalka.
TörlésGyanúm, hogy az írás, egy "Kényszeres állapot", azért ír az illető, mert nem tud nem írni.
Tehát, nincs értelme ezen "Lázadozzam", ezen, nem lehet változtatni.
Akkor meg egyet tehetek, írok.
Köszönöm kedves szavaidat.
gyuri
Novellád után elolvastam a véleményeket is, úgy gondolom, van igaza Tibornak is, Gábornak is. Egyébként mennyi szépségről marad le, aki nem hajlandó olvasni. Persze, nem csak szépségről, hiszen tanít is az írás, emberséget, szeretetet, sorolhatnám. Az is igaz, néha kényszeresen írunk, és nem zavar egyikünket sem, ha nem leszünk érettségi tétel. (max elrettentő példa, mint egy írtam Gábornak)Mindig vannak olyan események, vagy benyomások, amik ezt az íráskényszert kihozzák belőlünk. Ha akad az olvasóink között, akiknek adhattunk valamit, netán csak szép emléket idéztünk fel benne, talán már akkor is megérte írni. S hogy nem tetszik mindenkinek ? Hát az életben is sokszor megesik, hogy valami tetszik, azt kerüljük, s akinek nem teszik amit írtunk, nem olvassa legfeljebb. :)
VálaszTörlés