Piros pipacsok közt kúszik az alkonyat,
rétek felett a levegő illatos.
Csendben ébred a hűvös gondolat,
az elhaló szürkeség bánatos.
Korhadó kérgen ül egy fáradt holló,
távol az égen a fény halványul.
Szárnya alatt alszik az éjjel: suttogó,
fák között az egész világ ásítva lapul.
Szelíd szellő halk dalt zenél,
szerenádja hárfák húrján dúdol,
sötétben él, holdfény selymén
rétekre ezer csillagot zsúfol.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése