Mátay Melinda Mária: Költ-ő co-társ

Tán vagyok mán’ oly szerény szegény, hogy co-társ  költő legyek! S míg körbe  döngnek döglegyek, állam zorog, gyomrom morog, nyálzóm csorog:... Tovább olvasom »

Mészáros László: Akár a madarak

Hétfő van, ez a nap sem más, mint a többi.Talán tűnődöm kéne, hogy ma sem engem temettek.A bokrok, mint grafit-szürke lófejek lobognak,a hor... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Őszidő

Hűvös szellő borzol selyem ködfátylat, harmatos fű fakul töltés oldalán, seregélyhad búcsúztat röpke nyarat, szőlő érik a természet asztalán... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Cseresznyevirág (haiku változatok)

1 cseresznyefámon hópehely sok virágod ágfonat karol   szépségedtől szív ámul szellőtől fejem magasa felett   lágy lebegéssel lenge szirmaid... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Minden, mi megmaradt nekem

Besározott idő bélyegzi meg e koszos világot. Letört ágak élettelen valósága öltözeti gyászba a napot. Igazságtalan nyom el igazságot, szegé... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Harang

 este jön, harang kondul, cseng-bong, furfangos dallama beszél Tovább olvasom »

Mészáros László: Vallomás

Lásd, szeretni nem egyéb, mint megvádolni,  majd végleg felmenteni azt, ami végül is elérhetetlen!  Úgy nézlek, mint villámló szárnyú madara... Tovább olvasom »

Ruder Jana: Napraforgó lettem

Abroncsba szorított könnyeim utat nem találtak, megfojtott örömeim némán kiabáltak. Az elszigetelt vágyak már senkitől sem féltek, alagútnak... Tovább olvasom »

Mészáros László: Performance

Egymásba nyilalló test-melegek segélykiáltásai.  Hallod? Madárfüttyel tűzdelt esőcseppek  a sírással pólyált arcon.  Végtelenül rövid pillan... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Hodtündér

Tündér, tündér, kicsi tündér ragyogó holdfényben ringó táncod szívemig ér. Sajgó testem elalél, fogd meg kezem hidegétől ne félj. Cirógató é... Tovább olvasom »

Mészáros László: Útvesztő

Bizony, a virágok gyönyörködtető halála parfümmé érik. A teremtés pálcavesszője maga a suhintás, tér-idő ajtaját csapdosó huzat. A lét esély... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Vergődöm

vergődöm… csak állok sírod mellett nézem neved vésett betűit ma sem hiszem… pedig tudom ott vagy aki maradt belőled   hideg fekete gránitra ... Tovább olvasom »

Ruder Jana: Üzenem...

Azoknak üzenem, akik megbántottak. Akiket egykor megsimogattam, s mára már a hátukat sem látom, eltűntek, hogy nekem fájjon. Nem fáj. Üzenem... Tovább olvasom »

Mészáros László: Remény

félig-ásott gödör színültig fénnyel a boldogság végső pillanata hallhatatlanul rövid, a legelső talán csak kísértés - nem emlékszem minden, ... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Cseresznyevirág

Rajtad cseresznyeág, hópehely ezer virág. Ágak sátra összezárul, szépségedtől szívem ámul.  Szellőtől fejem felett lengén, lágyan lebeg. Szi... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Az idő illata

Zölden és sárgán nyílik kicsi virágom árván. Kelyhére pillangó száll, nyomában úszkáló ökörnyál. Lengő laboda lassan két karomra hasal. Idő ... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Léleklakat

Kezed árnyéka közös kilincsen, volt hozzá kulcs is, de most már nincsen. Te kívül, én bent – halkabb a hangod. Titokzugomban szeret az arcod... Tovább olvasom »

Mészáros László: magunkra ismerek

ismerem ezt a tájat,  méregzöld nyelvekkel  lihegő rét, szomja megnevezhetetlen  egyetlen távoli karccá  zsugorodott csillagrendszerek  taga... Tovább olvasom »

Mészáros László: Bohóckönnyek

Krizantém-arcú, mélykék tó virít, szélcsend vasalja ezüst ráncait. Nádvégre tűzött lepkeszárny virraszt, csönded visszhangja újra felriaszt.... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Sirató, nyolcvanas évek

  Aztán csendesen,              lassan, titokban,              mint hó után a föld,              felébredünk. (a téboly              a halál... Tovább olvasom »