Az emberrel mindig történnek csodák, csak úgy megyünk el mellettük, hogy nem is vesszük észre őket. A tény, hogy élünk-eleve egy csoda. Ezt azok tudnák értékelni, akik, már nem élnek. Nem lettünk baleset áldozatai, nincs háború, van hol laknunk, enni is van mit, a gyerekünk nem beteg, és hosszan sorolhatnám a rengeteg csodát, ami mellett süketen és vakon elmegyünk, tele elégedetlenséggel. Időnként akadnak szép élményeink, persze akadnak mélypontok is, de ezek nélkül nem tudnánk értékelni a napsütötte pillanatokat, mert nem lenne viszonyítási alapunk.
Egyszer egy idős hölgy mondta nekem: Az ember a szerencséjének, a csodának mindig csak a hátát látja. Hát van benne valami.
Mindig valami csodát várunk a csodák között elégedetlenkedve. Hogy mit is várunk, hát a fene se tudja, valami eget-földet rengető akármit, amiben azt hisszük káprázatosan ki fogunk bontakozni, Aztán ha meg is történne, nagy zavarban lennénk, mert egy ismeretlen helyzetben kéne jól reagálni, csak nem tudnánk, hogy kell. Hány élet ment tönkre, keseredett meg, mert mondjuk nagy pénzhez jutott valaki.
Mindannyian tudjuk, hogy olyan csodák nincsenek, amiket várunk, de azért várni jó, a várakozás inspirál, és időtöltésnek sem drága. Mindenféle anyagi helyzetben űzhető.
Aztán akinek megadatik a homályosan körülírható csoda, az úgy jár, mint a hegymászó. Vért izzadva feljut a tetőre, körülnéz, és érzi, nem történt semmi. A csúcs, csak a mélységben állva csodálatos, az ígéret kertje, a vágyott Kánaán.
Mert ami lent van, az van fent is – és fordítva ,- hogy a Holtak Könyvét plagizáljam - a lent és fent fogalmai nem érzékeltetik, hogy ugyanabban a mezőben történik, nem lévén más, mint egy érzékcsalódás. Ezért ábrándul ki a szerencsés, és ezért nem hal bele helyzetébe az, akinek nincs mázlija.
Kép: Kapolyi György alkotása
Egyszer egy idős hölgy mondta nekem: Az ember a szerencséjének, a csodának mindig csak a hátát látja. Hát van benne valami.
Mindig valami csodát várunk a csodák között elégedetlenkedve. Hogy mit is várunk, hát a fene se tudja, valami eget-földet rengető akármit, amiben azt hisszük káprázatosan ki fogunk bontakozni, Aztán ha meg is történne, nagy zavarban lennénk, mert egy ismeretlen helyzetben kéne jól reagálni, csak nem tudnánk, hogy kell. Hány élet ment tönkre, keseredett meg, mert mondjuk nagy pénzhez jutott valaki.
Mindannyian tudjuk, hogy olyan csodák nincsenek, amiket várunk, de azért várni jó, a várakozás inspirál, és időtöltésnek sem drága. Mindenféle anyagi helyzetben űzhető.
Aztán akinek megadatik a homályosan körülírható csoda, az úgy jár, mint a hegymászó. Vért izzadva feljut a tetőre, körülnéz, és érzi, nem történt semmi. A csúcs, csak a mélységben állva csodálatos, az ígéret kertje, a vágyott Kánaán.
Mert ami lent van, az van fent is – és fordítva ,- hogy a Holtak Könyvét plagizáljam - a lent és fent fogalmai nem érzékeltetik, hogy ugyanabban a mezőben történik, nem lévén más, mint egy érzékcsalódás. Ezért ábrándul ki a szerencsés, és ezért nem hal bele helyzetébe az, akinek nincs mázlija.
Kép: Kapolyi György alkotása
Kedves Gyuri,
VálaszTörlésElgondolkodtatóak a szavaid, nagyon oda kellene figyelni mindenre ami körülvesz és történik velünk, végül is a poharunk félig tele van :) Tetszett :)
Kedves Noémi.
TörlésIgazad van, csak nagyon sokan későn jönnek rá, és már nincs visszaút.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
gyuri
Kedves Gyuri, fejtegetésed elején az jutott eszembe, amit Shaw írt így valahol : "Az ember a boldogság után lohol, / de az hátul bandukol." Mint reménybeli csodát, hajszoljuk ezt az érzést, de elmegyünk, elrohanunk mellette úgy, hogy csúnyán elmarad tőlünk. Kőrösi Zoltánra gondolok most, aki a napokban halt meg 53 évesen. Nemrég olvastam novelláskötetében egy emlékezetes írását. Egy házaspár már sok éve külön élt egymástól, ugyanabban a házban. Megbetegedett asszonyát a férfi utolsó három évében odaadóan ápolta. Halála után, mintegy zárszóként elmélkedik, amikor is kifejti: "„arra gondolt, nem az a kérdés, hogy van-e boldogság, hogy mi a boldogság... az a boldogság, hogy amikor már elmúlt az élet, akkor is lehessen emlékezni rá”. - Valahogy erre gondoltam, ilyen megélésre, ami szerintem teljesen megfelel az írásod címében írt "emberi" jelzőnek. - Tetszett ez a hosszabb válaszra is késztető írásod, Gyuri! :)
VálaszTörlésKedves Gábor.
TörlésShaw-nak is, Kőrösinek is igaza van.Ez az általánosan érzékelhető emberi figyelmetlenség sokakban megkeseredést okoz. Nem gondolják végig dolgaikat, valami irreális elméletekben dagonyáznak, amit aztán el is hisznek.
A már elmúlt életre emlékezni, akinek nem adatott meg, az egy üres tok. Döntően fontos az emlékezni tudás, csak legalább ne fájna...............
Köszönöm értő gondolataidat.
gyuri
Ugyanerre gondoltam, Gyuri. "Csak legalább ne fájna..."
TörlésNagy igazságról írtál kedves Gyuri, való igaz, hogy a jó sorsunkat észre sem vesszük, csak a bajokat, a szerencsénket utólag értékeljük. Az ember mindig többet vár, és nem értékeli a jelen adományait. Üdv. Ibolya
VálaszTörlésKedves Ibolya.
TörlésÖrülök, hogy hallak.
"A jó hír, nem hír" szokták mondani, és ez igaz.
A többet várást, egy irreális figyelemhiány okozhatja, mindenkit letaposva menetelünk, az elképzelt jó felé, és senkit nem zavar, hogy nem tudja mit keres. Ezért aztán úgy száguld el mellette, mint a huzat.
Köszönöm, hogy elolvastál.
gyuri
"Mindig valami csodát várunk a csodák között elégedetlenkedve."
VálaszTörlésAhogy mondod / írod, kedves Gyuri.
Kedves Tibor.
TörlésOlyan világosan, és röviden, tömören összefoglaltad a lényeget, hogy ehhez, nincs mit hozzátenni.
Tökéletes.
Köszönöm a gondolataidat.
gyuri
kedves Gyuri!
VálaszTörlésÉn nem szép tőlem, de belekukkantottam mások hozzászólásába, és akkor is megírom a véleményem.
Egy biztos: legyek elégedett, mert egészségesek a gyerekeim, unokáim, bár asztma azért van a családban, de az kezelhető. Hogy legyek elégedett? nem mehetek színházba, majd mewegfagyok a hideg konyhában amíg főzök, ezért kisegít a menyem és a fiam a vasárnapi ebéddel, ami szerdáig biztos eltart. Tudom, vannak tőlem sokkal szegényebbek, betegebbek, mi egy kis infark? legyek elégedett, mert megértem 3/4 évszázadot. Nem a haláltól félek, hanem a betegségek sorozatától, ami lassan jelentkezik. Soroljam? Nem utazhatok a francba sem. Még jó, hogy van számítógépem, így a világban járkálok, veletek is kapcsolatban vagyok. Legyek elégedett? Tág fogalom! Nem kell a gazdagság, csak egy középosztályt megillető hely a Nap alatt. Ne mondjam, mit kellene tennem a doktori diplomámmal. Talán a hideg lakásomba a falra akasztani, talán melengetne. Egy kicsit sem....
Most kimondtam, ami a szívemen, az a számon.
Ja igen, a családom szanaszét. A lányom Angliában szenved a szó szerint, Az egyik unokám Bécsben próbálkozik megélni, mert az egyetemi tanulmányait nem tudtuk fizetni, a középső unokám Magyarországon tengődik, az öcsém lánya Amerikában, a fia Csillében. Legyek elégedett piti kis napsütéssel?
Bocsáss meg, de most csak a jó oldalát mutattad be az életnek.
Szeretettel: Mila
Drága Mila.
VálaszTörlésMíg Budán laktunk - ős budapesti vónék - este jöttem haza, és úgy szédültem, hogy szorosan a falak mentén "Mentem".
Képzelheted, hogy elegem lehetett...
Aztán mellettem, az esti fényben, elkerekezett egy fiatal pár toló kocsiban, nagy vidáman nevetgélve.
Akkor kissé elszégyelltem magam, és mintha jobban is lettem volna.
Értelek, és megértelek. Egyetlen lehetőségünk maradt, megpróbálni önmagunknak hazudozni. Hogy az önetető berendezéseim egyre rosszabbak, hát, ez pech.
Az a tudat, hogy sokan, sokkal nagyobb kakában vannak, ez OK, de rajtam nem segít.
De amíg vagyunk, van esélyünk. Aztán úgyis mindegy.
Élünk, "És ebbe más is belehalt már".
Nekünk minden nap, egy új esély, csak nem tudom mire...
Örültem levelednek, és köszönöm.
Szeretettel.
gyuri
Drága Gyuri!
VálaszTörlésCsak most látom, szemedre vetettem, hogy az élet szép oldalát mutattad be. Én mit tettem? Nyafogtam, és az élet, sajnos nem csak a mi életünk (családon belül)rettenetes oldalával bombáztalak.
Fehér (Te) fekete (én) . Valahol van közötte is szép, szebb és elfogadható.
Szeretettel köszönöm türelmed: Mila
Drága Mila.
TörlésA fekete, és a fehér, mindkettő azonos rangú szín, és nélkülözhetetlenek.
Neked, tökéletesen igazad van, de ha nem kényszerítjük magunkat arra, hogy a hátrányok sokaságában, holmi vigaszt is próbáljunk felmutatni, akkor nekünk annyi.
Szeretettel.
gyuri
Írásod kapcsán én is visszatekintek, és belegondolok mondandódba. Valóban úgy van az, mindig várunk valami jobbat, szebbet, annál, amiben éppen élünk. Nagy elégedetlenségben éljük napjainkat, egy idő után, mikor már elég korosak is vagyunk, rájövünk, hogy volt ott jócskán szép, ha nem is csoda. Csak a nagy várakozásban nem láttuk meg. Ezt most általánosságban írom, mert sajnos az én éltemet kerülték a csodák, de mostani nyugalmam talán felér vele. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem lenne jó valamiból több, nem szeretnék olyat tenni, amit még soha, ám benőtt végre a fejem lágya, így aztán a korlátaimat is ismerem, és elfogadom. Talán az ezzel való megbékélés is segít abban, hogy a jelen adományát a helyén lehessen értékelni. Tetszett az írásod, és elgondolkodtatott. :)
VálaszTörlés