Tomor Gábor: A pénz dolgozik

– A brókerek korán halnak. – De addig legalább jól élnek. – Már amelyik; tudod, te, mi az, hogy pénzpiac? – És így replikáznak tovább a bankszféra élet- és kereseti viszonyairól csupán olvasmányaikból, pletykákból értesülő emberek.

Ismerősöm közli: milyen érdekes lehet a tőzsde világa. Csak olvassa, hallja, bámulja a tévében, ahogy az alkuszok adnak, vesznek, úgymond’ befektetnek, aztán meg kaszálnak. Bizonyára nem kell más, csak jó érzék, hogy felismerjék, mikor kell venni, érdemes-e venni, amikor mások eladnak, mondván olykor: szabadulni igyekeznek papírjaiktól. Ugyanígy, jó szimat, üzletemberi „véna” kérdése, hogy valaki megsejtse: a csúcson áll a részvény, most kell értékesíteni, nagy haszonnal megválni tőle.

No de, a kolléga még nem olvasott arról, hogy bizonyos foglalkozások űzői – mint a menedzserek, a sebészek, a katonatisztek – mellett a brókerek küzdenek leggyakrabban a stressz negatív hatásaival. Eszükbe nem jut, amíg ki nem próbálják: az alkusznak minden magabiztossága ellenére számolnia kell azzal, hogy az olcsón vett értékpapír nem lesz erősebb, sőt, értéktelen fecnivé válik. Ám – sajnáljuk is már szegény brókert – reszkethet akkor is, ha éppen befektetése szép gyümölcsét aratja le: hátha siet, hátha másnap vagy egy hét múlva kiderül, ha türelmes, kétannyit nyerhetett volna!

Az ismerős arról álmodik, ő is kipróbálja magát. Befektető kisemberként kis tételekkel kísérletezik: így ugyan keveset nyer, ha sikere van, de kicsit is veszít, ha zuhan a részvényindex. Hízeleg magának azzal, hogy érti a pénzügyeket; vesztés közben is kioktatja majd a laikust, hogy ő ezt előre látta, de hát az üzletben a kockázat is benne van.

Természetesen sok mindent megtanul majd. Sejteni kezdi: ha Hongkongban elköhinti magát a főalkusz, könnyen lehet abból világméretű járvány. Aztán ha azt hallja, hogy a magyar tőzsde többnapos ünnepi zárvatartás okán szerencsésen megúszhatja az általános krachot, legalábbis kételkedni kezd. (Már csak amiatt is, hogy hallott régebben pár olajárrobbanásról, aminek komoly emberek szerint nem volt esélye hozzánk begyűrűznie. Mégis begyűrűzött, amikor pedig hol voltunk még annyira egybenyitottan a világgal, mint manapság?)

Kisember rájön, hogy szinte minden tudja befolyásolni azt az összvilági játékot, amit pénzpiacnak, tőzsdének neveznek. Súlyát, gyomrot görcsbe szorító erejét, avagy eufórikus hatását igazából azonban csak akkor érezné, ha sokkal, de sokkal nagyobb összegekben „játszana”. Akkor persze már nem az az üzletember lenne, akinek most képzeli magát.

Álmában piszok jó érzéssel tölti el, hogy ő az, aki, és örvend annak, hogy mint óriási élő szervezet, lüktet a tőzsde. Ámulva nézi, e körforgást mint tartja fenn az éltető elem, s áhítattal figyeli, ahogy a pénz dolgozik.

És e munkában részt vesz az ő tízezer forintja is…

A kép címe: Eltorzult fiatal üzletember; Szolnoki Szabolcs festménye