Emlékezz rám, rokonodra!
én vagyok a lombok fodra,
áradó folyóknak sodra,
tavaszi szél lehelete,
felhők füstje és permetje,
kikeleti egek kékje,
vágtató paripák fékje,
sasok szárnyán hegyek orma,
szerelmi álmoknak tornya.
Vagyok éjjel, vagyok nappal,
okos ésszel, szép alakkal,
vigasztaló szavaimmal
erőt adó akarattal.
Vagyok az élet kapuja,
vagyok álmaid asszonya,
vagyok anya, vagyok gyermek,
emlékeznek, elfelednek,
mégis őriznek, szeretnek,
segítek az embereknek.
Vagyok minden, vagyok semmi,
neked kell ezt észrevenni.
Veled élek, veled halok,
amíg élek, tied vagyok.
Önzetlenül és egészen,
vállaljuk egymást merészen,
vagyunk, nem is tehetünk mást,
isszuk levünket, mint forrást.
Így lesz teljes az életünk,
a Természet életterünk.
Nagyon szép, szívesen olvastam.
VálaszTörlés