Tóth Sarolta: Rovarfesztivál
A pók hálója behálóz,
selyemszála arcomba lóg,
rám mászik a pók.
A hangya hagyna dolgozni,
ha nem akarna bebújni
ruháim alá.
Csiklandoznak, cikkcakkoznak,
ide-oda futkároznak,
rám hozzák a frászt.
A rovarnak sok a lába,
fürgén táncol a ruhámba,
viszket a hátam.
Pillangók, ha rám repülnek,
villámgyorsan menekülnek
hímporuk marad.
Bogárgyűjtemény is bővül,
zsizsik csípked, majd megőrül,
bogaras leszek!
Említhetem a méheket,
bár élvezem a mézüket,
fullánkcsípés fáj.
Este döng a cserebogár,
a szöcskével cserél ruhát,
kékes -zöld gatyát.
Futkározik a futrinka,
pettyes ruhát hord katica...
divat -figurák.
Bogarakra nincs szükségem,
csodabogár feleségem
megadja nékem.
Megcsiklandoz, csíp is, mar is,
van fullánkja őneki is
fájlalom.
Én vagyok a csúnya hernyó,
Ő az éjjeli pillangó
megférünk.
Pók, hangya, zsizsik, méhecske s a többiek: igazán sokszínű ez a fesztivál, kedves Sarolta! Még jó, hogy a számos megpróbáltatás után és ellenére le tudtad írni a sort végül, ami igazán optimistán hallik - megférünk...
VálaszTörlésMegférünk - akár az említett két állatka - de a csípések nem maradnak el.
VálaszTörlésVédekezünk és tűrünk, mert egymás nélkül még nehezebb lenne az életünk.
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.