Rúmitól való részlet:
„Több kegyelemre lesz szükségem,
mint hittem.” – Milyen igaz!
Hisz oly védtelen emberfajunk,
olyan sebezhetőek,
mert, jaj, gyarlók is vagyunk!
A gyarlóság a bűnösemberek mentsége, főként a vallásos emberek védekeznek ezzel. A valóságban - szerintem - "ember az embernek farkasa". Mindenki sebezhető, aki nem fényezi a hatalmat szóval, tettel, hallgatással is. Kegyelemre szükségünk lenne, de kitől kapunk?
Tetszenek megjegyzéseid, kedves Sarolta. A bűnösségről szó se essék. A farkas-való eléggé jól értelmezhető. A sebezhetőség ugyancsak velejárója az embernek. Hogy aztán kitől várhatunk kegyelmet, ha nem egymástól? - erre a hívők adhatnak valamilyen választ. Magam csak annyit szögezek le: míg élünk, számos veszélyen (is) kell túljutnunk. (Hát nem?) :-?
De igen. Kegyelemért könyörögni kell, de ki hallgatja meg? Isten nem gyakran. "Uram, hallgasd meg könyörgésünket, és a mi kiáltásunk jusson el hozzád!" - és eljut, Hova? Az emberek sem gyakran hallják meg a szenvedők jaj-kiáltásait. Mégis: hinni kell, hogy vannak még, akik meghallják és segítenek.A baj csak az, hogy sok a rászoruló és kevés a segítő.
Meglehet, összetettebb a helyzet, mint gondoljuk. Szerintem sokan észlelik mások szenvedését, bajait, de inkább kimaradnának belőlük.Kinek-kinek megvan a maga keserve, nem akarja másokéval nehezíteni. Meg aztán létezik az a bizonyos lustaság is, nem könnyű (az íráshoz esetleg nem is szokott embernek) leveleket irkálni. De hát, belátjuk ezt, kedves Sarolta. :)
A gyarlóság a bűnösemberek mentsége, főként a vallásos emberek védekeznek ezzel.
VálaszTörlésA valóságban - szerintem - "ember az embernek farkasa". Mindenki sebezhető, aki nem fényezi a hatalmat szóval, tettel, hallgatással is.
Kegyelemre szükségünk lenne, de kitől kapunk?
Tetszenek megjegyzéseid, kedves Sarolta. A bűnösségről szó se essék. A farkas-való eléggé jól értelmezhető. A sebezhetőség ugyancsak velejárója az embernek. Hogy aztán kitől várhatunk kegyelmet, ha nem egymástól? - erre a hívők adhatnak valamilyen választ. Magam csak annyit szögezek le: míg élünk, számos veszélyen (is) kell túljutnunk. (Hát nem?) :-?
TörlésDe igen. Kegyelemért könyörögni kell, de ki hallgatja meg? Isten nem gyakran.
VálaszTörlés"Uram, hallgasd meg könyörgésünket,
és a mi kiáltásunk jusson el hozzád!" - és eljut, Hova?
Az emberek sem gyakran hallják meg a szenvedők jaj-kiáltásait. Mégis: hinni kell,
hogy vannak még, akik meghallják és segítenek.A baj csak az, hogy sok a rászoruló és kevés a segítő.
Meglehet, összetettebb a helyzet, mint gondoljuk. Szerintem sokan észlelik mások szenvedését, bajait, de inkább kimaradnának belőlük.Kinek-kinek megvan a maga keserve, nem akarja másokéval nehezíteni. Meg aztán létezik az a bizonyos lustaság is, nem könnyű (az íráshoz esetleg nem is szokott embernek) leveleket irkálni. De hát, belátjuk ezt, kedves Sarolta. :)
Törlés