Rúmitól való részlet:
„Több kegyelemre lesz szükségem,
mint hittem.” – Milyen igaz!
Hisz oly védtelen emberfajunk,
olyan sebezhetőek,
mert, jaj, gyarlók is vagyunk!
A gyarlóság a bűnösemberek mentsége, főként a vallásos emberek védekeznek ezzel. A valóságban - szerintem - "ember az embernek farkasa". Mindenki sebezhető, aki nem fényezi a hatalmat szóval, tettel, hallgatással is. Kegyelemre szükségünk lenne, de kitől kapunk?
Tetszenek megjegyzéseid, kedves Sarolta. A bűnösségről szó se essék. A farkas-való eléggé jól értelmezhető. A sebezhetőség ugyancsak velejárója az embernek. Hogy aztán kitől várhatunk kegyelmet, ha nem egymástól? - erre a hívők adhatnak valamilyen választ. Magam csak annyit szögezek le: míg élünk, számos veszélyen (is) kell túljutnunk. (Hát nem?)
De igen. Kegyelemért könyörögni kell, de ki hallgatja meg? Isten nem gyakran. "Uram, hallgasd meg könyörgésünket, és a mi kiáltásunk jusson el hozzád!" - és eljut, Hova? Az emberek sem gyakran hallják meg a szenvedők jaj-kiáltásait. Mégis: hinni kell, hogy vannak még, akik meghallják és segítenek.A baj csak az, hogy sok a rászoruló és kevés a segítő.
Meglehet, összetettebb a helyzet, mint gondoljuk. Szerintem sokan észlelik mások szenvedését, bajait, de inkább kimaradnának belőlük.Kinek-kinek megvan a maga keserve, nem akarja másokéval nehezíteni. Meg aztán létezik az a bizonyos lustaság is, nem könnyű (az íráshoz esetleg nem is szokott embernek) leveleket irkálni. De hát, belátjuk ezt, kedves Sarolta.
A gyarlóság a bűnösemberek mentsége, főként a vallásos emberek védekeznek ezzel.
VálaszTörlésA valóságban - szerintem - "ember az embernek farkasa". Mindenki sebezhető, aki nem fényezi a hatalmat szóval, tettel, hallgatással is.
Kegyelemre szükségünk lenne, de kitől kapunk?
Tetszenek megjegyzéseid, kedves Sarolta. A bűnösségről szó se essék. A farkas-való eléggé jól értelmezhető. A sebezhetőség ugyancsak velejárója az embernek. Hogy aztán kitől várhatunk kegyelmet, ha nem egymástól? - erre a hívők adhatnak valamilyen választ. Magam csak annyit szögezek le: míg élünk, számos veszélyen (is) kell túljutnunk. (Hát nem?)
TörlésDe igen. Kegyelemért könyörögni kell, de ki hallgatja meg? Isten nem gyakran.
VálaszTörlés"Uram, hallgasd meg könyörgésünket,
és a mi kiáltásunk jusson el hozzád!" - és eljut, Hova?
Az emberek sem gyakran hallják meg a szenvedők jaj-kiáltásait. Mégis: hinni kell,
hogy vannak még, akik meghallják és segítenek.A baj csak az, hogy sok a rászoruló és kevés a segítő.
Meglehet, összetettebb a helyzet, mint gondoljuk. Szerintem sokan észlelik mások szenvedését, bajait, de inkább kimaradnának belőlük.Kinek-kinek megvan a maga keserve, nem akarja másokéval nehezíteni. Meg aztán létezik az a bizonyos lustaság is, nem könnyű (az íráshoz esetleg nem is szokott embernek) leveleket irkálni. De hát, belátjuk ezt, kedves Sarolta.
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.