Riba Ildikó: Távolság
Related Post
Radnai István: csontkéz az égrehinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelmelehullottak a rózsás nyár lázas szirmaiprofán kellékek megkop
László Mészáros: Későre járKésőre jár, de még megrezzenneka messzeség lezárt szemeinátnedvesedett pillák. Talán csak madá
Riba Ildikó: Álom Álom volt, varázslat.Szerelmes csókodgyönyörből gyöngyötfűzött nyakamra.Bőrömön ég méglágy aj
Riba Ildikó: Összetörtösszetört szavakcserepeinőszi dércsíptefázós derengésbenszívem mélyébőlégi szökőkútfeltörő cs
Radnai István: Időfolyamforró öllel fogadott a nyáraugusztus unja a szerelmetmire véget ér számtalan fellegszáll esőtől ázo
Riba Ildikó: KésőKéső már nincs többé vágy.Hazugságaid utána fáj se fáj. Elvesztél az időben,ölembe senki
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Fényévnyi távolság, igen, ami elválasztja az embert egykori képzelgéseitől, a Földünkön túli csillagvilág vagy akár egyes földlakók jobb megismerésétől. Minél korosabbá válunk, annál okosabb e felismerésig eljutni. Három sorban igazán lényegeset mondtál, kedves Ildi.
VálaszTörlésKöszönöm, Gábor ! Idővel rájövünk, hogy csak ráaggattunk bizonyos dolgokat másokra, szinte túlidealizálunk dolgokat, embereket.
VálaszTörlésTűnődtem válaszodon: lehet-e túlidealizálnunk bárkit és bármit. Persze, tudom, hogy lehet, de mégis... Legtöbbször csak az van, hogy olyan benyomás ér, amire azonnal egyfajta választ gondolunk, holott... Holott, ahogy válaszodból is kiderül, esendő emberekkel, tőlünk függetlenül működő dolgokkal találkoztunk... Persze, emlékezhetünk arra, hogy volt mindaz a viszonyulás, ami elfogott bennünket.
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.