Riba Ildikó: Távolság
Related Post
Riba Ildikó: Játékodjátékodnak végre vége...nézz magadra kérlekfelhőként foszladozikmúlt évek virágillataveszni hagyott
Riba Ildikó: VarjakŐszi ködben, szűrt napfénybenfák ágain, levelek helyénvarjak állnak, megrezzenek, károgva mess
Riba Ildikó: Premier az operábanAz elit közönség összegyűl,vörös szőnyegen pompázikszépen öltözött hölgy és úr.Ruhájukon látszik, é
Riba Ildikó: Hit Hópehely hintázik fák ágain,szél hárfája zeng jeges csápjain.Hó alatt alvó mag félve lapul,vár, míg
Riba Ildikó: Igazságlehunyom szememszorosra zártpilláim mögött sziporkázóféktelen fények villóznakrajzolt köreik között
László Mészáros: NézlekNézlek,mosolyod kibontja álmom:Szelíd mennydörgés a szívütés,a kísértés tüskéinkioltott madárfénybő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Fényévnyi távolság, igen, ami elválasztja az embert egykori képzelgéseitől, a Földünkön túli csillagvilág vagy akár egyes földlakók jobb megismerésétől. Minél korosabbá válunk, annál okosabb e felismerésig eljutni. Három sorban igazán lényegeset mondtál, kedves Ildi. :)
VálaszTörlésKöszönöm, Gábor ! Idővel rájövünk, hogy csak ráaggattunk bizonyos dolgokat másokra, szinte túlidealizálunk dolgokat, embereket.
VálaszTörlésTűnődtem válaszodon: lehet-e túlidealizálnunk bárkit és bármit. Persze, tudom, hogy lehet, de mégis... Legtöbbször csak az van, hogy olyan benyomás ér, amire azonnal egyfajta választ gondolunk, holott... Holott, ahogy válaszodból is kiderül, esendő emberekkel, tőlünk függetlenül működő dolgokkal találkoztunk... Persze, emlékezhetünk arra, hogy volt mindaz a viszonyulás, ami elfogott bennünket. :-d
Törlés