Riba Ildikó: Távolság
Related Post
Riba Ildikó: Hallgathallgat az éghallgat a sötétséghallgatok énnyúló némasághelyettem csalfánbúsan beszél
Riba Ildikó: FényKöltészeti kávéházban ülveelmerengek magamba merülve.Asztalomra kintről betör a fénya táncos játéka
Riba Ildikó: Templom erdei tó partjánErdő mélyén, bokrok ölén,susogó fák között türkizben fénylő tó vize csendesen csobog.&nbs
Radnai István: Gyámságanyátlan sárga évszakmint a fű már késő ősszeltemetők domborultakdurva hantok minden ősselmit gyomr
Radnai István: csontkéz az égrehinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelmelehullottak a rózsás nyár lázas szirmaiprofán kellékek megkop
László Mészáros: FéltelekMagamba rejtve is téged féltelek,nem kell túléljem, és nem kell értened.Talán a képzelet játszik cs
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Fényévnyi távolság, igen, ami elválasztja az embert egykori képzelgéseitől, a Földünkön túli csillagvilág vagy akár egyes földlakók jobb megismerésétől. Minél korosabbá válunk, annál okosabb e felismerésig eljutni. Három sorban igazán lényegeset mondtál, kedves Ildi. :)
VálaszTörlésKöszönöm, Gábor ! Idővel rájövünk, hogy csak ráaggattunk bizonyos dolgokat másokra, szinte túlidealizálunk dolgokat, embereket.
VálaszTörlésTűnődtem válaszodon: lehet-e túlidealizálnunk bárkit és bármit. Persze, tudom, hogy lehet, de mégis... Legtöbbször csak az van, hogy olyan benyomás ér, amire azonnal egyfajta választ gondolunk, holott... Holott, ahogy válaszodból is kiderül, esendő emberekkel, tőlünk függetlenül működő dolgokkal találkoztunk... Persze, emlékezhetünk arra, hogy volt mindaz a viszonyulás, ami elfogott bennünket. :-d
Törlés