Riba Ildikó: Távolság
Related Post
Mészáros László: Kezed Egymásba feledkezve a kezed és kezem.Hajnali kertek deres sörényénelidőző, eleven csillagszil
Riba Ildikó: Remeteszomorú remeteélete reménytelenelvét mindentamit csak lehetfa odvában töltizord szavú teletmeleg el
Riba Ildikó: CsengettyűCsengettyű cseng-bong,udvarias kútágasjeget bont.Vándor éji madárkútkávára messziről száll kuv
Ruder Jana: Mindig...Mindig, amíg a sorsod útján járszle nem vetett hegekkel teszed.Eléd görgetett rögöket átmászods ami
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Riba Ildikó: Igazságlehunyom szememszorosra zártpilláim mögött sziporkázóféktelen fények villóznakrajzolt köreik között
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Fényévnyi távolság, igen, ami elválasztja az embert egykori képzelgéseitől, a Földünkön túli csillagvilág vagy akár egyes földlakók jobb megismerésétől. Minél korosabbá válunk, annál okosabb e felismerésig eljutni. Három sorban igazán lényegeset mondtál, kedves Ildi. :)
VálaszTörlésKöszönöm, Gábor ! Idővel rájövünk, hogy csak ráaggattunk bizonyos dolgokat másokra, szinte túlidealizálunk dolgokat, embereket.
VálaszTörlésTűnődtem válaszodon: lehet-e túlidealizálnunk bárkit és bármit. Persze, tudom, hogy lehet, de mégis... Legtöbbször csak az van, hogy olyan benyomás ér, amire azonnal egyfajta választ gondolunk, holott... Holott, ahogy válaszodból is kiderül, esendő emberekkel, tőlünk függetlenül működő dolgokkal találkoztunk... Persze, emlékezhetünk arra, hogy volt mindaz a viszonyulás, ami elfogott bennünket. :-d
Törlés