Át akartam menni az úton, s járdaszélen, a sarkon megálltam. Körülnéztem, és hirtelen úgy éreztem, mintha egy animációs film közepébe cseppentem volna. Rohanó lábak dobogtak körülöttem, autók suhantak minden irányba. Felettem reklámok villogtak. Gondoltam még jó, hogy a járda szilárdan áll a lábam alatt.
Ebben a pillanatban egy gördeszkás gyerek kirúgta lábam alól a talajt, és én úgy vágódtam hanyatt, mint a rajzfilm ügyeletes balekja.
Valahogy fölültem, és sajgó fejemet fogva kuporogtam a kövön. Senki meg nem állt. A rohanás, tülekedés, száguldás folyt tovább.
Egyszerre egy taxi fékezett előttem, a sofőr belülről kinyitva az első ajtót kiszólt:
- Be tudsz mászni?
Bemásztam.
- Hova?
Megadtam a címem.
- Mi történt? – kérdezte, miután meglátta vérző fejemet. – Nem fizettél a csaposnak és kidobtak?
- Fellökött egy gördeszka.
- Meséld a nagyapádnak! – hitetlenkedett – De mi közöm hozzá! – jegyezte még meg.
- Különben már itt is vagyunk.
Tényleg kritikus pillanat, vagy inkább ilyen pillanatok... A gördeszkás fiú tovatűnt, de jött a felmentő erő. A taxis nem hitte a történteket, pedig vérző fejjel nem viccel az ember... Megjegyzése furcsa, mert hiszen megállt a sérült mellett. Lehet, hogy már eddig is sok volt... Milyen világban élünk?!
VálaszTörlésRossz tapasztalatai lehettek a taxisnak a járdaszélen üldögélőkkel kapcsolatban.
VálaszTörlésCsakugyan, erre is lehet gondolni. A lesújtó tapasztalatok pedig óvatosabbá is teszik az embert...
TörlésA taxis is ember.
VálaszTörlésA fiatalok pedignem figyelnek, és nem kifejezetten segítőkések manapság.
VálaszTörlésAzt hiszem, hogy ez mindig is így volt, kedves Karolina. Az idősek elvárnák a figyelmet, a fiatalok pedig elmulasztják.
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.