Riba Ildikó: Metszéspont



Pasztell színű
emlékek oldódnak
egymást keresztező
vonalak viharos
metszéspontjában.

Érzések kősúlya
észrevétlen léggömbként
száll magasba.

Sztratoszféra szeszélye
robbantja ezer darabra.
Mocskos rongyként
aláhullva temeti
makrancos maradékát
eltévedt léteknek.


Kép: Zulema Guerra alkotása




4 megjegyzés :

  1. Oda az emlékek, pedig igencsak megkönnyültek... De talán te sem bánod, Ildi... Ami elszállt, ami már nem foglalkoztat, azért talán nem is nagy kár. Gondolom én; vajon jól?...

    VálaszTörlés
  2. Ildi! El kell engedni a lufi emlékeket, akár szépek, akár mcskosak.
    A jövőnk sem látszik szépnek és reményt keltőnek.
    Tetszett a versed...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, Saci ! :) Sajnos, van amoikor szinte minden kilátástalannak tűnik.

      Törlés