Tóth Sarolta: Csak a varjak

Lehullottak az illatos nyár
szirmai,
elköltöztek ifjúságunk
énekesmadarai.
Csak a varjak, gyász-madarak
kárognak,
Ha meglátod a varjakat,
tél kopog.
Didereg szívemben bánat,
szerelmünk már rég halott .
Varjú károg, mégis várlak,
tudhatod.
Visszajössz majd, tudom, érzem,
közös múltunk. emlékérem.
Befogadlak, simogatlak,
pihenj kedves,
most fáradt vagy.
Hozzád bújok, azt kérem,
ne menj el, már maradj velem.
Őszbe vegyült sötét hajad,
szemed bágyadtan ragyog,
ráncokat rajzolt az idő,
arcod mégis oly igéző, elragad.
Osztozzunk meg magányunkon,
rövid jövőnk szép lehet,
együtt éljük le a végső éveket!
Ha meglátod a varjakat, kár!
Siess hozzám, hideg van már.
Számolom a perceket,
szeretlek, ne késlekedj,
évek óta várok rád,
ezt ne feledd!