Az első látogatást az unokatestvérénél ejtették meg. Együtt addig még sehol sem mutatkoztak. Nem mertek, hiszen mindketten külön-külön házasok voltak már több éve.
Különös hangulatban került sor erre a látogatásra. Mostanáig bujkálni kellett, titkolni együvé tartozásukat, s íme most kiléptek a nyilvánosságra. Meglepő, de tény, hogy unokatestvére házában elfogatták őket. Hellyel, s kávéval kínálták a vendégeket, aztán lemezt tettek fel. A férfi felkérte az asszonyt, s a szoba közepén táncoltak egy lassú számra. A háziak mosolyogva nézték, s ők tudták csak, mi járt a fejükben – lehet, első találkozásuk egy házibuliban.
Na, azért mégsem olyan rózsás az élet! Felzúdult másnap a falu, s megindult a gonosz emberszólás…
Súgtak-búgtak a hátuk mögött, és néha még szemtől szembe is tettek hamiskás és néha csípős megjegyzéseket. A férfit megszólította a polgármester is, mondván, hogy családi ügyekbe nem avatkozik, de nem helyesli a dolgot. Szóba hozta a kollégája, a sarki főszeres, a harangozó, a postás, a szomszédék kamasz leánya. „Hallom, Tibi bácsi, hogy félrejár!” – vihogott a szeme közzé.
A csoda azonban, mint minden csoda, három napig tartott. Jöttek újabb alkalmak a csodálkozásra, pletykálkodásra. Újabb szenzáció foglalta el az „Ámor-ügy” helyét: Gagarin megjárta a világűrt …
Így szokott ez lenni... Amiről lehet beszélni egy napon vagy héten át, azt később már nem idézik fel az emberek. Az élet a maga útján megy tovább...
VálaszTörlésÍgy van - az emberek, minden újat hamar megszoknak.
VálaszTörlésMiből élnének az újságírók, ha ez nem így lenne?
VálaszTörlésÍgy igaz, kedves Kariolina!
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.