Tomor Gábor: A híd…

Bartos meghívta két munkatársát, tekintsék meg ők is a hétvégi birodalmát, a rajta emelt, kissé hivalkodó építménnyel.
– Gyönyörű – mondta az egyik kolléga –, remek a panoráma, ez a ház is, meg minden. Csak kissé kifulladtam, míg ideértünk.
– Hát igen, ez a kis kerülő, a patak miatt – válaszolt a házigazda, látható bosszankodással.
– Talán egy híd, egy átjáró segítene – mondta a másik látogató, csak hogy ő is szóljon valamit.
A házigazda megtorpan, elrévedve kérdezi:
– Gondoljátok?
– Meg lehet próbálni – bólogatnak mind a ketten.
De a tulajdonos már nem is figyel rájuk. Lázasan tervez, s lelki szemei előtt már magasodik a híd, mit híd, egy felüljáró, ami olyan lesz, de olyan… Hozzáfogható legalábbis senkinek. Magyarázza, hogy erre ő már régebben gondolt, ilyen nagyszerű ötlete tulajdonképpen csak neki támadhat, most eszébe juttatták.
És tervez tovább, már csak maga elé rajzolva mindazt, ami még a felüljáróhoz épül majd.
A kollégák hamar megérezték, hogy itt feleslegesek. Elmentek. Útközben hazafelé azon totóztak, hogy vajon mikor számíthatnak ismét meghívásra. Hogy ez megtörténik, abban egyetértés volt közöttük.



A kép címe: Hosszú, vízszintes erdő; Aatoth Franyo munkája.