M. Fehérvári Judit: Aki sehova sem siet

 

 

A Pacsirta nevű sörözőbe belépett egy régi vendég. Eltelt néhány esztendő, mióta itt járt, már senki sem ismerte, s ő sem köszönt rá senkire sem. Két csapolt Borsodit kért szakállal. Még koronátlan fogait kivillantva hozzátette, hogy legalább akkora legyen az a szakál, mit az övé. Magas volt, s hosszú hajú. Mindenki őt nézte. Volt, aki csöndesen meg is jegyezte magában: „Ez becsavarodott.” Aztán csak úgy leült egy fiatal társaság mellé, s bármiféle előzmény nélkül kijelentette, hogy ő Krisztus. A bajszán lefelé gyöngyözött a hab. A társaság megszeppent ugyan, de igyekeztek nem tudomást venni a hívatlan vendégről. Az meg elkezdett magáról mesélni. Főmérnök volt a mai TEVA nevű gyógyszergyárban, de Pesten, amikor az Állatorvosira járt, a negyedik év után prófétálni kezdett, s látta a hetedik Mennyországot is, mert az angyalok elragadták. „Illyésen kívül van még valaki a Szentírásban, aki így járt, de nem érdekes” – mondta. „Én vagyok az első földi ember, aki visszatért. Azóta a festészetben keresem a megváltást” – folytatta. „Sok kiállítást nyitottam meg, még több embert fedeztem fel, de a gyermekeim meg a feleségem…” Az egyik lány kíváncsian megkérdezte tőle, hogy mi történt. „Volt egy önkényúr anyám. Egyszerűen megőrültem tőle, annyira rám erőltette az akaratát. Képes volt száz esztendősen megfestetni a portréját. Tegnap hunyt el. Százöt évet húzott le a földön. Ki érti ezt?!”

- Őszinte részvétünk! –ismételték egymás után a fiatalok. Az idegen elővett egy cigarettás dobozt, s szinte szürcsölte a füstöt, amit nem tüdőzött le.

- Itt nem lehet dohányozni! – szólt rá a harmadik gyors pipákolás után a tulaj.

- Dehogynem! Hiszen, kocsmában vagyunk – válaszolta Krisztus.

- Mondja, maga mikor járt utoljára ilyen helyen?

- Három napja – felelte az idegen. Akkor még füsttől bűzlött ez a hely is, mint a többi.

Az ivóban hirtelen sötét lett. Kiégett a biztosíték. Mire újra kivilágosodott, az idegen már nem volt ott. Ekkor az egyik sarok mélyéról megszólalt egy hang:

- Szegény pára! Szép reményekkel indult az életben, a város legrégebbi állatorvosának a fia. Itt lakott nem messze egy új építésű társasház legfelső emeletén, de kigyújtotta az egész szintet, majd véres fejjel beleájult a mosdóba. Csakhogy a ház átriumos volt, ő pedig sohasem zárta be maga után az ajtót. A véres víz patakokban ömlött a földszintig. Az asszony bezáratta a pszichiátriára, de jogász lévén nem vált el tőle. Két szint is övék abban a házban. Később gondnokság alá helyeztette, s betuszkolta a közeli kis városba, egy intézménybe. Rendes férfi ez. Nem pereskedett, mert a gyerekeit tartotta szem előtt. Van ennek már lassan harminchárom éve is. A gyermekei felnőttek, ő pedig egy három fős szobában él, ahol egyetlen személyes tárgya a Biblia.

A társaság csak meredten bámulta a földet. Sáros, esős idő volt. És ekkor megszólalt egy fiú:

 - Nézzétek! Sehol sem látszik a lábnyoma, pedig senki sem mosott fel!

 

M. Fehérvári Judit