M. Fehérvári Judit: Az önmegsemmisítés balladája, amelyben magister Francois mielőbbi haláltáncáért könyörög

 

 

Hallod Uram, hármat szólott a madár,

Lajstromba szedni bűneim nincs idő.

Lassan omladozik minden kártyavár.

A hazugságok átka loncsos felhő.

Lábad mosom, légy hozzám kegyelmes!

Emberronccsá lettem volt szelíd gyermek.

Uram, szemeid fordítsd minden holtra,

Mentsd lelkét azoknak is, kik vétkesek,

Hisz bennük is él kísértés a jóra!

 

Földi létünk ma zajos, cifra vásár,

Már a neten veszünk új testet, lelket.

Nem vagyunk különbek, mint ama kufár,

Ki pénzt váltott a templomban, adott, vett,

Csodát remélni azonban nem lehet.

Hiába házadban Biblia, Tóra,

Ájtatosoknak nincs szüksége Hitre,

Hajlongó keresztvetésre, egy szóra.

 

Versem darabokra szedik más költők.

-Nem számít értéket ad vagy vesz szavam.-

Harminc ezüstpénzért koporsóm mérők,

Nem értik, milyen erős az a számla,

Hiszen a teljes embert veszi számba:

Esendő az ember, néha megbotlik,

A Tíz Csapás sem kímélt varázslókat,

Hogy ki jó ember kipislogott itt is.

 

Ajánlás:

 

Uram! Nem éreztem eddig, csak átkod,

Persze, bolond, aki magára veszi

Az „égi csodák” méreg-patikáját,

Mert jelenem nincs, elvitte a múltam.