Zúzmarát, s ködöt hint a téli hajnal
Bús, szürke felhő ül fáradt lelkemen.
Feketén sötétlik az ég alja,
Néma Hold könnyét nem látja senki sem.
Bíbor álmok szóródnak szerte-szét
S bíborra festi az eget a képzelet
De röpke pillanat! S égi tünemény
Elillan, ahogy napsugár ébredez.
Sercen a jég halkan, eltörik a csend.
Valahol éppen mondanak egy misét.
Hallgatja, hallgatja az Úr odafent,
S bánat-fellegét hópelyhekként hinti szét.
Beterítik a lábnyomokat és sarat.
A fehérre festett múlt sötétjén
Jéggé dermedt lelkemen a hajnal
Búcsúnótát húz törött hegedűjén.
Related Post
Mátay Melinda Mária : Álmomban hétszínkékHétszínkék csodaszőrű kuvasztsimogattam.Az övé volt.Előttem járt.Megmutatta asoha nem lát
Riba Ildikó: KésőKéső már nincs többé vágy.Hazugságaid utána fáj se fáj. Elvesztél az időben,ölembe senki
László Mészáros: Te és énMa nincs más,te és én vagyok.A puszta hallgatásbante is én vagyok.S mi leszünk, ha hagyod,a menny s
Riba Ildikó: Álmodunk táncos tavasz kacér mozdulataritmusra ringat lágyanég kékjén pompázóvidám nap meglegyin
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Ruder Jana: Szeretem én... Szeretem én a gyönyörű fákat, a törzsből magasra nyújtózó ágats ahogyan rajtuk szelídenezernyi
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Szomorúan szép!
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.