Zúzmarát, s ködöt hint a téli hajnal
Bús, szürke felhő ül fáradt lelkemen.
Feketén sötétlik az ég alja,
Néma Hold könnyét nem látja senki sem.
Bíbor álmok szóródnak szerte-szét
S bíborra festi az eget a képzelet
De röpke pillanat! S égi tünemény
Elillan, ahogy napsugár ébredez.
Sercen a jég halkan, eltörik a csend.
Valahol éppen mondanak egy misét.
Hallgatja, hallgatja az Úr odafent,
S bánat-fellegét hópelyhekként hinti szét.
Beterítik a lábnyomokat és sarat.
A fehérre festett múlt sötétjén
Jéggé dermedt lelkemen a hajnal
Búcsúnótát húz törött hegedűjén.
Related Post
László Mészáros: NézlekNézlek,mosolyod kibontja álmom:Szelíd mennydörgés a szívütés,a kísértés tüskéinkioltott madárfénybő
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Riba Ildikó: Szűk időerőszakos szél kócoljabogokba csomózva csavarjagondolatom sima fonalátbonthatatlan szálak közöttker
Mátay Melinda Mária: E-mail érdeklődésSziasztok!Akartok esetlegcsoporttalálkozót?Olyan régdumáltunk!Utálhatnánk egymást. :)
Mészáros László: OdaveszettEgyetlen kövem tóba dobtam.Mindenünk oda! Ki segít háta víz pillanatnyi kráterébevisszahelyezni a c
Riba Ildikó: Hallgathallgat az éghallgat a sötétséghallgatok énnyúló némasághelyettem csalfánbúsan beszél
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Szomorúan szép!
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.