Balogh Géza: Andrej V. Volkov: A hópehely (Снежинка) (műfordítás)

Sötétben – a kék horizonton
a hópelyhek népes bálja ragyogott.
Forró tenyeremmel
elkaptam egy szépséget.
Fürdött az éjszakai fényben,
gond nélkül játszva…
De könnycsepp maradt a kezemben,
oly hideg, mint a jég…

* * *

Felidéztem forró tested,
arcod, szemeid,
s azt, ahogy arcodon fénylett
a keserű könnycsepp.
A patakként lefolyó könnyek
egyre siettették távozásom.
És búcsúzáskor, mintha hideg hó
lepte volna be szívem…