Magyar nő vagyok – mit érdekelne
engem a nőeszmény maga?
Itt születtem.
Ráadásul Budapesten,
sőt Budán,
a boszorkánytanyán,
a Gellérthegyen,
hol legurított és szörnyethalt
püspökünk szobra pihen.
Hunor és Magor lánya volnék?
Emese álmatlan álma?
Vagy Gyarmati Fanni
szomorú szívéből
sarjadt költőnőárja?
Egy kuruc harcos
vagy a hun vezér lánya,
vagy ki Szulejmán katonákkal
bújt kényszerből ágyba?
Szurkosüsttel védő Egerben,
betyárszerető a láptengerben?
Velejéig gyötört segítő a fronton,
vagy utcai mártír
egy kilőtt szovjet tankon?
Talán pálos szerzetesként
férfi álruhában
jártam tanácsot adni
Mátyás udvarában?
Asszonytanúja valék
tengernyi árulásnak, vérnek :
láttam fiam, Dózsát,
kit megégetétek!
Kiszáradt kórómat
kergeti-hajtja a szél,
zúgva súgja fülembe:
Báthori Erzsébet él!
Hol vörös hol sárga
volt ruhámon a csillag,
ide is az hozott
egykor nőnek és magyarnak.
Szent Korona áldást
kaptam a fejemre,
értem élt az állam,
mindig törvényt szegve.
Isten bocsássa meg:
magyar nőnek születtem!
Mária országában
Mária lettem.
Sírtam a bitófán,
máglyán égetének,
gyógyító füveim
lettek így a mérgek.
Táltos tudományom
boszorkányfajzat.
Traktoroslányból lettem
anya, ki szoptat –
Mikor mi volt
itt nőnek lenni,
az Áldást és
az Átkot egybetenni.
Szívem erejéből
itt élni és lenni,
tartani a földit,
s az égit
keresni –
Anzixos emlékeim közt
kutatva a múltam,
várbéli eltitkolt
körfolyósókban,
matyóruhában
metált döngetni –
Mikor mi volt
nőnek és magyarnak lenni.
Itt vagyok honn,
ez Stockholm-szindrómás világom.
Vacsikba fojtott,
eltitkolt, vértócsás magányom.
A kiszolgáltatottságba szúrt
zászló-muszájom:
anyám, nagyanyáim, őseim sora.
Mit nekem
a nőeszmény maga?
Related Post
Ruder Jana: Mintha...Ma fényes a szélködkergető dalt penget a réten -diófára vetül egy árnyék,mintha ott állnék éppen...
Riba Ildikó: Álmodunk táncos tavasz kacér mozdulataritmusra ringat lágyanég kékjén pompázóvidám nap meglegyin
Mátay Melinda Mária: Titanic dalA drámának vége, kedvesem,tőrébe dőlt a tragikum.//: Otthagyta véres színpadátés hűsölni ment a pub
Mátay Melinda Mária: Levél anyámnak, kamaszkorombólÉjszaka értem haza.Gázok bűzét fújta feléma szél.Te ott álltál ésrám vártál.Könny csillant sze
Mátay Melinda Mária: Sirató, nyolcvanas évek Aztán csendesen, lassan,titokban,
Riba Ildikó: Mámorosmámoros szél kavarajkamon zavarhajam csupa csatakfehér fagybanreszketek magamjégszelet szakadvágja
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Hatalmasat üt az utolsó szrófa és végtelenül meghatóan írsz!
VálaszTörlésNagyon köszönöm Judit!
Nekem is mindig fáj!
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.