Őriztem szépnek hitt emlékedet:
időnként leporoltam, simogattam.
Azt mondtad sose kellett volna...
Egy mozdulat, és söpörtem mindent:
kuka se kellett, hullott, törött az
összes apró darabokra.
Ragasztó se kell, nem akarok
összerakni már semmit,
hallani se rólad egy szót sem.
Merülj el oda, ahonnan jöttél valaha;
takarjon be az életed ragacsos sara.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése