Az óévet elbúcsúztatták az emberek nagy csinnadrattával, tűzijátékkal, zenével, ahogyan régóta szokás. Pezsgős üvegek garmadája ürült ki ezen az egyetlen éjszakán. Hangos üdvrivalgással köszöntötték az újesztendőt éjfélkor. Edina nem akart bulizni, s nem vágyott társaságra sem. Próbált visszaemlékezni arra, hogy töltötte –e valaha is a szilvesztert egyedül, de úgy tűnt … nem volt ilyen. Most ezeket a napokat, órákat, szinte ajándéknak tekintette. Még pezsgőt sem bontott, úgy gondolta, majd a szerkesztőségben úgy is koccintani kell a kollégákkal, s az bőven elég lesz. Olvasott, kicsit nézte a tv-t , és az internetet is böngészte egy keveset. A telefonját már régen kis hangerejű rezgésre állította, mert nem szerette, ha a csengőhang bárhol zavarólag hat. Tudta, hogy jönnek majd üzenetek, de ezekre ráér majd később is válaszolni. Inkább hódol a csendnek, a nyugalomnak, ami most körülveszi…
Azt a fekete pulcsit kötötte tovább filmnézés közben, amit már nagyon régen elkezdett, de valahogy sosem sikerült befejezni. Eldöntötte, hogy most befejezi. Mert jó lenne felvenni végre, hisz olyan különleges puha pamutfonálból készül, ami télen jó szolgálatot tesz a veséknek. Még évekkel ezelőtt vette egy erdélyi út alkalmával. Ráakadt egy jó filmre is amit még nem látott, kedvenc színészével a főszerepben, és azt nézte, míg el nem álmosodott. Viszonylag jól aludt, bár a Nagy Bank fényei beszűrődtek az ablakon, s némi hangoskodás is tördelte a csendet, de ezek már nem tudták felébreszteni.
Álmában újra abban az idős-otthonban járt, ahova egykor ellátogatott. Reggel, amikor felébredt, már nem emlékezett pontosan az álmára, de halványan mégis felderengett, hogy a kastélyszerű épület udvarán járt, és beszélgetett valakivel. De kivel? Próbált visszaemlékezni, de nem sikerült. A reggeli kávéját kortyolgatva arra gondolt, hogy biztosan azért álmodott a régi épületről, mert napok óta azon járt az esze, hogy Korpás Bálint nyughelyéhez is el kell mennie. Nincs is olyan messze a szülei sírjától. Arról már gondoskodott, hogy legyen otthon szép virág, és mécsesek is, amit a nyughelyekhez visz.
Még pár percig időzött, s az ablakon át figyelte a lassan ébredező várost. Látta, ahogyan az emberek jönnek, mennek az utcán. Szeretett itt élni, a város szívében, a harmadik emeleten, ahol az erkély olyan hatalmas volt, hogy a növényeket tarthatott ott, mint egy pici kis kertben. Talán ezért az erkélyért választotta néhány éve ezt a lakást, de csábította a nagy park is. Jobbról a Nagy Bank, balról a park, tele gyönyörű fákkal, virágokkal és közepén egy kis tóval. Bár most tél van, és csak a tuják és a fenyők zöldek, de még télen is szép.
Nem is akarta nagyon húzni az időt, felöltözködött, bepakolt a kocsiba és már indult is. Újév napján úgy sem járnak sokan a temetőbe, hisz ilyenkor még a szilveszter éjszakai fáradalmakat pihenik ki az emberek. A sírkertben jó az egyedüllét. Még akkor is, ha imádságait, csak suttogva mondja el, ha gondolatait csak a közeli hársfa hallgatja...
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése