Kavicsok, ti kicsi kövek, maradjatok velem! Ne guruljatok el tőlem, őrizzetek engem! Földanyánk színes könnyei, sirassatok engem! ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Rögtönzés
Alaposan felmérik, mire lenne hajlamod. Latolhatnád feleleted, ámde spontán válaszolsz. Egy előnyét élvezh... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hangulat
Halk zene szól, körözöl a jégen. Minden a múltról beszél; körbevesz az éden. Vajon erre mi a jó szó – azt tudni volna ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Égi ékszerek
A Nap ragyogó sugara arany, a Hold sugara halvány ezüst, a csillagok fénylő ékkövek, az Ég ékszerboltjában. Vásárolni nem lehet, gy... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Sose...
Égbolton csillagok laza halmaza. Szövetében mikronnyi pont vagyok. Sose láttad, sose lásd meg: a mellékszereplőt, élete néha zab... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Emlékező séta
Sivár zsákutcában, homokdombra épült házban éltem gyermekkoromban. Komfort nélküli lakóhely: sem villany, sem víz, sem meleg, jéggé... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Kinek mi dukál?
Jól szórakoztam egy olvasmányon a minap. Ez lehetne magánügy is, ha nem gondolnám, hogy éljenek át hasonló örömöket mások is. Minthog... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Szerelem
Feledünk sok emléket, a kevésbé fontosakat. Bár annyi új történt velünk! Mi hát, mire emlékezünk? Létünkből néhány pillanat, ami ha... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szörnyetegek koronavírus szülei
Feje tojás, orra krumpli, krumpli a tojásból nőtt ki. Füléből folyik a nyála, szájából a könnyek árja. Szeméből a buborékok ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Más az idei húsvét
Különleges húsvéti szokások Szép lányok hiába vártok, nem jönnek locsolók hozzátok. Locsoljátok magatokat, szappannal kezet m... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Veszély
Bizonytalan emberek: terjed a ragály. Köhögnek, prüszkölnek – vajon mi a biztos már? Elugrasz a vírus elő... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Mai bajok
Megviselte őt már a múlt, csípte, alázta, ütötte. Nehéz sors biz az övé, mint ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A húsvéti nyúl
A Húsvét tavaszi ünnep, a nyulak is ünnepelnek. Ők hozzák a csokitojást, csokibárányt, nyúlfigurát, anya veszi boltban drágán, „nyu... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Giatrosz Agrotikosz: A titok
- Szörnyű titok birtokába jutottam! – kezdi meséjét a tengerparton ülve egy jámbor vándor, közben bőven öntözgeti kiszáradó torkát jó... Tovább olvasom »
Nyakó Attila: Ne vissza, felfelé nézz !
Te, azok a háztetők, cserép hátán cserép, rozsdafoltos ereszek, giccses netán, de szép. Fűzöld teáskannából kiszabadult a gőz, do... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A benned élő gyermek
Amíg van játékos kedved, lelkedben még él a gyermek. Szereted az életedet, amit teszel, azt élvezed. Gondjaidat félreteszed. ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hiány
Mi nem volt még? Mi kellhet még? Sosem látott élmény, még át nem élt érzés? Némi félsz vagy örvendés – jöhet aztán a vég? ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Szeretjük egymást
Mottó : Nem vagyok elég fiatal ahhoz, hogy mindent tudjak. (Oscar Wilde) Kiválasztás – Képzeld, leszólított az utcán egy s... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Lakatlan ház
lakatlan házban sok lakó, miként az egykori Trójában a faló. Porlepte padlószőnyegen egerek cincognak részegen. Szú fúr alagutat a s... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Láncok
Fémkarikák kapcsolata rablánc vagy bilincs. Ha a bűnüst láncra verik, menekülés nincs. Nyaklánc ékesíti nyakát a szép nőknek, kincs... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Értékelő
Stílusa ilyen. Folyton megtéveszt; manipulál vérmesen. Öntelten átver, félrevezetget. Érted teszi, úgy hiszed. A kép Ba... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Távlat
Millió évek, sőt, milliárdok! És mennyi élet! Mi mindent elpusztítunk, míg csak meg nem szűnünk – többre termett emberek… Kép: A... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Gyász
Kék földből sarjadt virág, gyászos fekete rózsa, földre hajolnak a fák. Sötét a bánatom, fehér a gyász-gyertya, mérget lehel a rózs... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Szülőfölded (apeva-poéma)
Nézd azt a fát, fiam! Valaki őt nekünk ültette. Hát imitt az utcát – elmédbe vésd, lelked térképe! Hadd fájjon, ha elmész ... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Utazás báránnyal
Húsvét hetében, az ünnep előtt néhány nappal a Parajdra döcögve igyekvő személyvonatra Bonyhán felszállt egy pásztorkinézetű férfiemb... Tovább olvasom »
Thököly Vajk: Próbatétel...
Próbatétel elé állít Minket a Jóisten, Szélcsend és vihar közt élünk, Szabadon-bilincsben, - Van é erőnk, bátorságunk együtt nagyok... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Új triptichon
Nagyapám és apám is augusztusban halt meg, mégsem rettegek e hónaptól. * Vallom: jó iránynak sosincs kikövezett útja, csak a bizto... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Keresztnevek: adás és viselés
Mi, magyarok a keresztnevünket a vezetéknév után használjuk. Nem minden országban van ez így – tudjuk. Keresztnévnek azért nevezzük... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Búcsú
Bár játszanánk… De nem lehet már… Hunyót játszván, szépnek látnám. Még most is, ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Javallat
Ó, megszállottan számítók, ilyen csúfak ne legyetek! S ti, nyomot hagyni akarók, hagyjatok kedveset, szépet! ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: korrupció
Foggal, körömmel, kéjes gyönyörrel harcolsz vélt igazadért, később, ha győztél, kaján örömmel aratod le a babért. hasztalan pana... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Nyári triptichon
Olyan vagyok, mint egy madár az ágon, kicsit töppedt, valamitől fázom. * Már elég rosszat csináltam tán ahhoz, hogy megérdemelj... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Új nap volt: március 15.
A fekete éjszakát elűzte a hajnal, feldübörgött a nappal zűrzavaros zajjal. Gyülekezett a tömeg, sorait nem törte meg, csat... Tovább olvasom »
Varga Árpád: élet rendje
az élet rendje ma már nem az élet rendje hogy hűtőkocsik szaladnak veszettül műutakon s hogy telefont bámul jegyzetelő vagy szórako... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Érzelmek vihara
Mottó: “Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.” (Charlot... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Szembesülés
Vizslatom létem nyomait. Kutatom: miért voltam itt? Mit tettem, mit tehettem? Mit adtam és mit kaptam? Szerettem? Szerettek? ... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Mitől döglik a légy?
Az iskolában megdöglenek a legyek, ha a nagy aulába bekeverednek. Bevonzza őket a huzat, a légtér, vagy tudom is én, de már vissza n... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A költő halála
költői vénában csörgedez a vers-vér, költői képzelet szóból fest képeket. A versek ritmusát költő-szív dobogja, témáját, zenéjét ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szó szót követ
Az úr uralkodik, a szolga szolgálja urát, feje felett lát aurát. A portás port ás, a hasonmás hasonló, de más. A poroszló p... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Értsd!
Ne hangold le, erőt adj inkább! Felelsz érte, értetek. Értsd meg, mint más, sz... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Majorokban
Megérett az idő a nagy és széles e határban, Gépek indulnak ki a szántóföldre, a táblákra. Nem is csoda, hisz itt most nálunk szeptemb... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ha látnád
Érted háborgó, harcias képemberek. Érted tüntetnek, nem őrlődő ellened. ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Távolság
fényév távolság életünkben köztünk áll rád nem vágyom már Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Fohász öregségben
Istenem, én szépen kérlek, ne sújts engemet, vénséget. Ne legyek csúf, süket, béna, álmodni is engedj néha. Ne legyek vak, púpos, go... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Halakat etetek
Fentről etetek, szórom az étkeket lefelé: halaknak szeretet. Úgy félnek, mint istentől hívő emberek. Ujjaim végét vízbe merítem, b... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Illúziók után
Szokatlan érzékelés: álmodás, vagy ébrenlét. Érzem még tenyered melegét, bőrömön monoton siklását. Mintha hangod hallanám, suttog ... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Éppen ez a baj
Sokáig időztem a délutáni foglalkozáson, s már haladt le a nap, mire hazaértem. Ahogy a kapun belépek, látom, unokaöcsém, Gyárfás o... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Madárraj
Nem tanítja őket senki erre. Mi nem tudhatunk róla, mi lelkük új terve. Százéves fákon, vad ősgesztenyén kalandoznak a magasban – Ist... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Bolond világ
Kátyús úton jártam, Agyam összeráztam. Fejemben, az idegekben Zűrzavar keletkezett. Ostobán álltam, vártam, Otthonomba vágytam. Rá... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Firtató
Hajléktalan, ki szól hozzád? Kivel oszthatod meg napjaid, bánatod? Társaiddal mint... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)