Tóth Sarolta: Fehér gyász

        Fehér szín, a tisztaság szimbóluma,
        szűzi léleknek patyolat-palota.
        Felhőtlen éjen Hold méla fénye,
        bárányfelhők vatta-ablakán
        derűs nyári ég csipkefüggönye.
        Fehér liliom halotti kézben,
        frissen hullott hó földünk abroszán,
        érintetlenül, tisztán és puhán.

        Nekem a fehér a halált jelenti,
        kórházi ágyat, gyűrött lepedőt,
        halálba hanyatló anyám arcát,
        hártyásodó szemét, tekintetét,
        ajkának utolsó rebbenését,
        elszálló lelkének suhanását,
        fehér virágból kötött koszorút,
        szelíd bánatot, sírást, szomorút.

        Egymásra torlódtak gyorsan az évek,
        sok éve már, hogy temettünk téged.
        Harmatos hajnalok gyakran idéznek,
        édes álomból ébredve érzem,
        árnyék alakban velünk maradtál.
        Legyen havas tél, legyen virágos nyár
        rád emlékeztet a patyolat-pára,
        fekete árnyék - fehér a gyásza.


        Tóth Sarolta