Nyári emlékek

A nyár emlékek garmadáját hozta elém, mikor gyermekkorom Nagyváradját meglátogattam. A régi séták elevenedtek meg bennem, ahogy az utcákat róttam. Most itt állok a Szaniszló utca és az Úri utca találkozásánál. Végig tekintek a szívemnek kedves házakon. Málló vakolat, rogyadozó tetők mutatják az idő vasfogának pusztítását, s tehetetlenség nyomorát.
Legyünk azonban igazságosak, vannak szépen rendbetett épületek is. Mindjárt itt ez a sarokház, mely régebben Bige-ház néven volt ismert, új tulajdonost kaphatott, mert rendesen felújítva díszeleg. Mellette egy szintén felújított tipikus Váradi földszintes polgárház. Annak idején emléktábla emlékezett meg Böszörmény Emil baloldali újságíróról, akit a vasgárdisták* 38-ban meggyilkoltak. Keresem a márványtáblát a ház falán. Még a helye sem látszik! Kit sértett a vasgárdisták áldozatának emléke?
Vele szemben a Barátok utca szögletén áll az Okányi-Schwartz villa. 1912-ben épült a gazdag földbirtokos család megrendelésére. Volt kastélyuk Füzesgyarmaton (Görbesziget), Okányon (a háború alatt az oroszhadsereg gabonaraktárnak használta!), Zsadányban (1975-ig itt működött a helybeli iskola). Volt birtokuk Tyukod határában 3000 hold. Volt miből villát építtetni Váradon!
Közszájon forgott a városban, hogy miután beköltöztek a villába, a szép Schwartz lány körül sok nyalka tiszt legyeskedett. Az apa huszár ezredesig jutott, de szerette volna, ha család főrangú rokonságba kerül. Az udvarlók közt ott forgolódott az ifjú Z gróf is. Hamarosan a légyottra is sor került, s a találékony atya éppen akkor toppant be a kisasszony szobájába, amikor az ifjú udvarló már félreérthetetlen helyzetben volt. A megfelelő pillanatról egy az ágy mellé rejtett csengő gondoskodott. A váratlanul megjelenő „szigorú” atya így kiáltott fel: „Gróf úr! Remélem, tudja a kötelességét?” „Tudom, ezredes úr!”- válaszolta a tetten ért fiatalember, miközben igyekezett gyorsan felöltözni – „Hallgatni fogok!”
Pajzán dalocska is született a szép Schwartz lányról. Ha megláttuk az épületet, édesanyám mindig vidáman dúdolgatta. Lehet éppen azért, hogy a ház akkori lakói keltette borzongásunkat enyhítse, mert gyermekfejjel borzalommal és félelemmel töltött el a villa látványa.
Kék egyenruhába bújtatott fegyveres őr állt a kapuban, és bőrkabátos alakok jöttek-mentek az udvaron. Azokban az években a hírhedt Securitate egyik részlege foglalt helyet benne. Mikor valamiért arra vezetett az utam, úgy féltem, a szívem majd kiugrott a helyéből. Pedig nekem személyesen, se a családomnak soha sem volt összeütközése az államvédelmi szervekkel, de belénk nevelték a rettegést. Még most is elszorul a szívem, ahogy az akkori környékre gondolok…
Jelenleg óvoda, szakszervezeti iroda és egy orvosi rendelő működik benne. Az orvosi rendelő, mint neve is mutatja, szinte jóvátétel a sors részéről a terror évi után: „Ingyenes orvosi rendelő, nyugdíjasok, nincstelenek és munkanélküliek részére”.
                                   

*vasgárda (ro. Garda de Fier) – soviniszta, magyarellenességéről elhíresült náci mozgalom Romániában. Tagjai „légionárius” néven nevezték magukat. 1927-ben alakult és a II. Világháború végéig működött. Tevékenységi köre a politikai gyilkosságokig terjedt, melyet a halál kommandó hajtott végre. A hatalom hol elítélte, hol szimpatizált vele, és bár vezetőit elítélték, a mozgalmat felszámolták, árnyéka ma is fenyeget.