Mit tudják ők

Mit tudják ők, hogy mi ölt benned testet,
mely részek állnak össze egésszé,
s hogy vágyaid is régen szertefeslett,
mi sikongó örömöd tetézné.
Maradt a félkész, befejezetlenül.
Törzsi villongás átfestett múlthoz.
Várromok, tornyok, mely ősi ködben ül.
Örök szomj a rég kiszáradt kúthoz.
Ismerniük kéne megszelt kenyérként
az éhség ízét csömörlötten is.
Érezni mi fáj, -mi ocsú, mi érték-
földre hulltan bajban, örömben is.
S addig. Vetned kell. Szétszakíthat a Nap
gyér fénye, míg busásan beárnyal.
Élned tovább, ha jussodból más arat,
akkor is, ha felér egy halállal.