Nyári emlékek
A nyár emlékek garmadáját hozta elém, mikor gyermekkorom Nagyváradját meglátogattam. A régi séták elevenedtek meg bennem, ahogy az utcákat róttam. Most itt állok a Szaniszló utca és az Úri utca találkozásánál. Végig tekintek a szívemnek kedves házakon. Málló vakolat, rogyadozó tetők mutatják az idő vasfogának pusztítását, s tehetetlenség nyomorát.
Legyünk azonban igazságosak, vannak szépen rendbetett épületek is. Mindjárt itt ez a sarokház, mely régebben Bige-ház néven volt ismert, új tulajdonost kaphatott, mert rendesen felújítva díszeleg. Mellette egy szintén felújított tipikus Váradi földszintes polgárház. Annak idején emléktábla emlékezett meg Böszörmény Emil baloldali újságíróról, akit a vasgárdisták* 38-ban meggyilkoltak. Keresem a márványtáblát a ház falán. Még a helye sem látszik! Kit sértett a vasgárdisták áldozatának emléke?
Vele szemben a Barátok utca szögletén áll az Okányi-Schwartz villa. 1912-ben épült a gazdag földbirtokos család megrendelésére. Volt kastélyuk Füzesgyarmaton (Görbesziget), Okányon (a háború alatt az oroszhadsereg gabonaraktárnak használta!), Zsadányban (1975-ig itt működött a helybeli iskola). Volt birtokuk Tyukod határában 3000 hold. Volt miből villát építtetni Váradon!
Közszájon forgott a városban, hogy miután beköltöztek a villába, a szép Schwartz lány körül sok nyalka tiszt legyeskedett. Az apa huszár ezredesig jutott, de szerette volna, ha család főrangú rokonságba kerül. Az udvarlók közt ott forgolódott az ifjú Z gróf is. Hamarosan a légyottra is sor került, s a találékony atya éppen akkor toppant be a kisasszony szobájába, amikor az ifjú udvarló már félreérthetetlen helyzetben volt. A megfelelő pillanatról egy az ágy mellé rejtett csengő gondoskodott. A váratlanul megjelenő „szigorú” atya így kiáltott fel: „Gróf úr! Remélem, tudja a kötelességét?” „Tudom, ezredes úr!”- válaszolta a tetten ért fiatalember, miközben igyekezett gyorsan felöltözni – „Hallgatni fogok!”
Pajzán dalocska is született a szép Schwartz lányról. Ha megláttuk az épületet, édesanyám mindig vidáman dúdolgatta. Lehet éppen azért, hogy a ház akkori lakói keltette borzongásunkat enyhítse, mert gyermekfejjel borzalommal és félelemmel töltött el a villa látványa.
Kék egyenruhába bújtatott fegyveres őr állt a kapuban, és bőrkabátos alakok jöttek-mentek az udvaron. Azokban az években a hírhedt Securitate egyik részlege foglalt helyet benne. Mikor valamiért arra vezetett az utam, úgy féltem, a szívem majd kiugrott a helyéből. Pedig nekem személyesen, se a családomnak soha sem volt összeütközése az államvédelmi szervekkel, de belénk nevelték a rettegést. Még most is elszorul a szívem, ahogy az akkori környékre gondolok…
Jelenleg óvoda, szakszervezeti iroda és egy orvosi rendelő működik benne. Az orvosi rendelő, mint neve is mutatja, szinte jóvátétel a sors részéről a terror évi után: „Ingyenes orvosi rendelő, nyugdíjasok, nincstelenek és munkanélküliek részére”.
*vasgárda (ro. Garda de Fier) – soviniszta, magyarellenességéről elhíresült náci mozgalom Romániában. Tagjai „légionárius” néven nevezték magukat. 1927-ben alakult és a II. Világháború végéig működött. Tevékenységi köre a politikai gyilkosságokig terjedt, melyet a halál kommandó hajtott végre. A hatalom hol elítélte, hol szimpatizált vele, és bár vezetőit elítélték, a mozgalmat felszámolták, árnyéka ma is fenyeget.
Plasztikus, háromdimenziós emlékek, kedves Szabolcs.
VálaszTörlésKöszönöm a szavaidat, kedves Tibor!
VálaszTörlésNagyszerű!
VálaszTörlésTe, magad vagy egy emléktár, értékes voltok hiteles gyűjteménye van az emlékezetedben.
Érdemes téged olvasni.
gyuri
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.