Szomorú a múltban élő ember,
rossz emléke sok gyötrelmet termel.
Aki a jelennek él, vidám lehet,
ha vannak ehhez lehetőségek.
A jövő embere tervez és hisz a sikerben,
tökéletesen elégedett, boldog ember.
Akinek nincs múltja vagy jövője,
a jelennek sztárja, szereplője.
Lehet gyerek, fiatal vagy öreg,
amit írtam róluk, csak közhelyek.
A közhelyekben mindig találhatóak igazságelemek. Az is ilyesféleként elcsépelt gondolatnak tűnhet, hogy jelenével összevetve minősíti az ember a múltat s jövőjét. A címben ajánlott magatartás ezért is mintha kissé kevés lenne, ha ennyire nem figyelünk a jövőre, kedves Sarolta. :-?
VálaszTörlésKedves Gábor!
TörlésA múltat visszasírni nem érdemes - a jövő bizonytalan - számomra a közeli halál - azt szokták tanácsolni: Élj a mának! "Carpe diem" - ahogy Horatius, a költő.
Aremény nekem sovány, beteg, haldoklik - de nem csak rólam szól a vers
Értem válaszod, kedves Sarolta. A múlt szerintem nem is a sajnálkozás, hanem a valamelyest "okulás" miatt fontos. "A remény sovány", írtad, s ezzel tudattad azt is, hogy igenis, a mának élve is nézed, mi jöhet, illetve mások helyett is gondolsz a jövővel. :)
Törlés