A december öregember,
utolsó útjára ment el.
Szilveszterkor éjfél tájban
találkoznak januárral.
Kezet fognak, ölelkeznek,
kölcsönösen örvendeznek.
Csillagzápor hull a tóra,
hópelyhekkel sír a nóta.
Pezsgővel koccint az ember,
szíve telve reményekkel.
Január Janus hónapja,
új évet kezd, szép napokra.
Legyen béke és szabadság,
váltsa valóra a világ!
Ne érjen senkit csalódás!
Január Janus hónapja, mint írod, Sarolta. Milyen érdekes, hogy a nagy tekintélyű istenség nevével a kétarcúságot illetik egy idő óta. Pedig hozzá imádkoztak nagy tetteik előtt a rómaiak, valaha őt tekintették az istenek apjának. A hajdanán egyforma ábrázatok vajon miért vették fel ellentmondásos képeiket: talán mert úgy vélték az emberek, a kezdettel már a vég is egész jól éreztethető? Ki tudja, az általános élettapasztalat sűrűsödhetett össze a Janus-jelenségben. Váltja egymást ifjú január, idős december... :-?
VálaszTörlésKét ellentétes irányba látó arc -lehet bár egyforma - mást lát: múltat és jövőt, jobb és bal oldalt..stb.
VálaszTörlésA mindent látás a mindenhatóság szimbóluma is lehet, előképe a keresztény Mindenhatónak, talán. Elgondolkodtattál.
Én is szeretnék hátrafelé is látni,mint a bagoly, ami forgatni tudja fejét, és talán ezért is tartjuk bölcsnek -és persze a szeme éjjel is lát..
Ha a mi mostani januárunk ugyanazt látja, amit a múlt decembere, az nekem nem igazán tetszik - remélem, nem "elítélendő kétarcúság" ez nálam.
Természetesen részedről nem kétarcúság, ha előre tekintve szebbet, jobbat szeretnél látni, mint ami volt. Mert hát ki nem? Mindenesetre érthetőnek gondolom, hogy a távozó Janus képe szomorú: hiszen előbb-utóbb búcsúzik a világtól, melybe kezdetben nagy vidáman vetette bele magát. Ő már bizony sok mindennek utána van...
Törlés