Nem énekelnek pacsirták,
este nem dalol csalogány,
kiürült a fecskefészek,
elrepült a sok madár.
Elhervadnak a virágok,
száruk fonnyad, szirmuk pereg,
szél susog a nádas réten,
az elmúlás kesereg.
Kakukkmadár meddig élek?
Megérem-e visszatérted?
Testem fonnyad, lelkem üres,
életben tart a becsület.
Fáj az emlék, fáj a táj,
halkan búcsúzik a nyár.
Az első részben egyfajta szenvtelen felsorolását kapjuk az eltűnő(k)nek, majd személyessé válik a vers. Kérdéssel, aztán a fájdalmak említésével teljesen magadhoz (a panaszos alanyhoz) kötöd a szonettnyi közlendőt. Máskor is írtam, Sarolta: átérezhetőek soraid. :)
VálaszTörlésEz jólesik - köszönöm.
VálaszTörlésSzívből szólt ez a kis dal.