Home » Tóth Sarolta » Versek » Tóth Sarolta: Indián nyár

Tóth Sarolta: Indián nyár



Nem énekelnek pacsirták,
este nem dalol csalogány,
kiürült a fecskefészek,
elrepült a sok madár.
Elhervadnak a virágok,
száruk fonnyad, szirmuk pereg,
szél susog a nádas réten,
az elmúlás kesereg.
Kakukkmadár meddig élek?
Megérem-e visszatérted?
Testem fonnyad, lelkem üres,
életben tart a becsület.
Fáj az emlék, fáj a táj,
halkan búcsúzik a nyár.



Címkék: ,
Share:

2 megjegyzés :

  1. Francis2018. január 24. 21:40

    Az első részben egyfajta szenvtelen felsorolását kapjuk az eltűnő(k)nek, majd személyessé válik a vers. Kérdéssel, aztán a fájdalmak említésével teljesen magadhoz (a panaszos alanyhoz) kötöd a szonettnyi közlendőt. Máskor is írtam, Sarolta: átérezhetőek soraid. :)

    VálaszTörlés
  2. karolina2018. február 7. 21:42

    Ez jólesik - köszönöm.
    Szívből szólt ez a kis dal.

    VálaszTörlés
:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )