Tomor Gábor: Közérzeti szövegek

Mottó: A bohóc ugyanolyan ember, mint mi, csak bohóbb. (Edward Fitchner)

Tagadhatatlan

Mindenféle bajok érhetik az embert. Például leüthetnek, elbocsátanak, megbetegszünk. 

Leginkább azonban: ki vagyunk téve saját rosszkedvünknek.

Egy boldog ember

– Hogy van, uram? 

– Egészen tűrhetően. Hagynak élni, és én teszem a dolgom. Látja, söpröm az utcát, nem lehet panasz. Beleszólnak? Nem szólnak bele. A szemét ide, az avar amoda kerül. Ahogy nekem a legjobb, bejárok minden útszakaszt. 

– És ez elég? 

– Nem érti? Itt tiszteletben tartják a jogaimat.

                                                         

Titok

A bulvár- s olykor más lapok is előszeretettel szellőztetik meg ismert emberek nőügyeit. 

Kovács úr sokat sejtetően közli: 

– Ha tudnák a népek, hogy nekem is van titkos szeretőm… Olyan titkos, még ő sem tudja, hogy szeretem őt…

Haláli 

Kucsera magányosan leng a világban. Most épp nagyot sóhajt, rendelkezik:

– Ha meghalok, a Himalájáról szórják szét a hamvaimat!

Oda eljutni! Kucsera ezt jól kiagyalta… De más is van e kívánságban.

Olcsón nehogy megússza halálát is az állam.

Bizonykodás

Tévécsatornákon kérik naponta: „Ne menjen el, Önt szeretjük, maradjon velünk, Önért vagyunk!”

Két érzelmes meghívás, marasztalás közt olykor műsort is kapunk…

Fájdalom

Nagy úr dühös, kiabál; akit letol, a csacska Panni.                

– Csak a testem kell neked! A lelkem, az persze semmi!

A legjobb

Jucika dicsér: 

– Őt szeretem én, az élet sóját, nélküle rosszak, unalmasak napjaim, lassúak és ostobák. Nincs jobb annál, hogy létezik, remek hallani, sőt terjeszteni; szeretem a pletykát magát, tovább adni a titkot, amit megtudok, bárha máshogy van is, ha nem igaz is… Bizony jó mondani valakiről, valakinek, valamit…

A kép címe: Ádám és Éva a röntgenszobában; Aatoth Franyo alkotása