A hangyák a szorgalom mintaképei,
mint ilyenek, a méhecskék testvérei.
Munkájuk monoton: gyűjtögetés
dicséret, fizetség nélkül
érdemük bíz' nem kevés.
Bolyokat építve
közösségben élnek,
valamennyien testvérek.
Tojásból kelnek,
apátlan árvák,
a dologtalan, fajfenntartó, szaporító
királynőt szolgálják.:
etetik, gondozzák - igazi rabszolgák,
aprók, gyorsak, rondák...
Ha rálépsz egy bolyra,
másznak a lábadra: csípnek, marnak, harapnak,
vakarhatod magadnak...
Nem kedveljük őket,
kellemetlenek - akár a legyek...
Ha emberre mondjuk, hogy hangyás,
nem éppen dicséretes,
zavaros eszére értjük,
Nem munkamániás,
Akkor miért hangyás?
hiszen teljesen más,
nincs köztük semmi hasonlóság.
Vagy mégis van?
Lehetsz szorgalmas,
lehetsz rabszolga,
lehetsz apró, ronda,
de ez emberről száll a hangyára,
hangyásnak lenni - ezt nem magyarázza!
Talán egy furcsa ellenszenvvel magyarázhatjuk, miért is aggatnak az emberek másokra ilyen jelzőket... Nem tetszik talán, hogy a hangyák láthatóan ennyire dolgosak... Talán a kellemetlen túl-közelségük miatt is, velük bélyegzik meg azokat, akik nyüzsgő gondolataik-ötleteik-mondandójuk miatt számukra esetenként eléggé fárasztóak... Talán a nyüzsgés tűnik zavarosnak... Talán... talán... sok a talán. Igazságtalannak érezhető utalásra hívtad fel a figyelmet, kedves Sarolta! :)
VálaszTörlésÚgy láttam, hogy az emberek elég gyakran jellemzik, nevezik meg egymást állatok nevével, többnyire sértő szándékkal - például: patkány, lajhár, kígyó, ökör etc.
VálaszTörlésMit szólnának szegény állatok ehhez?
Persze becézés is előfordul hasonlóan, állatnévvel: galambom, cicám, macikám