Felettünk szellemek lebegnek,
számunkra észrevétlenek.
Nem születtek,
meg sem halnak,
titokzatos, mégis vannak.
Életünkben szerepelnek,
ezt nevezzük véletlennek.
Tóth Sarolta: Felettünk
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Felettünk... de úgy is mondhatnánk: rajtunk kívül. De ennyire kívül esnének a véletlenek? Vagy ne is így hívjuk az ilyen történéseket? Beszéljünk inkább szerencséről-balszerencséről, avagy sorsról? Nem kezdek filozofálgatni, csak annyit mondok: szerintem okszerűen általad nem magyarázható eseményt ily módon jelenítettél meg, kedves Sarolta! :)
VálaszTörlésKedves Gábor!
VálaszTörlésÉn állítólag filozófai előadóvoltam , és a VÉLETLEN fogalmát így határoztameg a tudomány/?/: "két szükségszerűség találkozása nem szükségszerű módon".
Az a feltevés, hogy "felettünk levő szellemek" idézik elő az okilag nem ismert eseményeket, egy kissé vallásos ízű,holott én nem vagyok az, csak ez közhely, amit akaratlanul is használunk, itt talán a rímek vagy a ritmus kedvéért.
Én szeretek filozofálni,bár elvont és haszontalan ismerethalmaz.
üdv. a sors útján!
A szellem - nevezzük léleknek, tudatnak, istennek - manipulálja az anyagot, végül elpusztítja, mindenek feletti hatalom.
VálaszTörlés/Szégyenlem, hogy mindent egybe írok, mert már a végét járomtestileg, a szellem / nem kísértetek!/ legyőztek. Nem igaz,hogy ami nem öl meg, az megerősít!
Nem is írsz egybe mindent, kedves Sarolta... Ami pedig a záró idézetet illeti: némileg egyetérthetünk, azt figyelembe véve, hogy a helyzeteik ALKATTÓL FÜGGŐEN hatnak az emberekre. Egy amerikai írónő, Applewhite véleménye szerint: a valóságban minél tovább élnek az emberek, annál kevésbé félnek a haláltól. Egy kutatás tanulsága, hogy legtöbben életük elején és végén a legboldogabbak. Ehhez "csupán" az kell, hogy ne tagadjuk, hanem fogadjuk el a korunkat - mondja az írónő; minél előbb megszabadulunk az életkor kényszeredett tagadásától, annál jobban fogjuk érezni magunkat. (Segítettem, Sarolta? :) )
TörlésKedves Gábor!
VálaszTörlésIgen, segítettél. Az élet csak addig fontos, amíghasznos és addig szép, míg annak érezzük. A tartós szenvedés és ennek folyamatos reménytelensége a javulásra, jelzi,hogy elfogadni muszáj, hogy mindenkire ez vár, és már nem hasznos és nem szép a lét.
Örültem neked mint okos és tartalmas üzeneteket küldő olvasó barátnak.