Mottó: A keserűség bebörtönzi, a szeretet felszabadítja az életet. (Harry Emerson Fosdick, amerikai prédikátor.)
Nagyon és jobban
– Mi mindketten nagyon szeretjük egymást.
– Bizony, és én egy kicsit jobban is szeretlek.
– Tudnod kell, én még jobban szeretlek téged.
– Minél szeretsz jobban engem?
– Minél jobban szeretlek, annál inkább szeretlek…
És így tovább, szeretve.
Sóhajok sora
Kesergően: – Jaj, a főnököm.
Lehet fokozni: – Haj, haj, a helyettese!
Megértően: – Hej, haj, hát én magam is…
Felelős vita
Mari néni és Pista bácsi helyet foglalt a konyhai kerekasztal mellett. Felelős adófizető polgárokhoz méltóan megvitatták: egy vagy két év múlva vásárolják-e meg a légvédelem számára a legmodernebb elfogó vadászgépeket. Pista bácsi szerint a svéd repülők a legjobbak.
Pihenőn
Lomtalanítás volt a kerületben. A koránkelők az egyik grundon erős műlábakat pillantottak meg, a kerítéshez támasztva. Mi történhetett?
– Nem tudják? – így az egyik jólértesült atya. – Véget ért a magyar bajnokság, s a szomszédgyerek pótlábait rögvest lecsatolta…
Részvét
Araszol előre, s hogy a lámpa pirosra vált, le is áll a végtelen kocsisor. Egy autós a zebrán áthaladók után néz. Szemében megértés, hangjában szánalom:
– Szegény, szegény gyalogosok…
Észrevesszük magunkat
Egy ízben, igazán csak véletlenül, udvariatlan voltam. Tekintet nélkül egy éppen folyó megbeszélésre, a magam dolgával hozakodtam elő. Kis idő múlva, ráébredve a helyzet tarthatatlanságára, elnézést kértem, távoztam. Sőt, elhatároztam, később, az újságban jól leszúrom magam. „Nem érdemes – mondta erre kollégám –, ez nem szenzáció, ezt naponta megteszik az emberek.”
Rábólintottam; hát, ha ő gyakran tapasztalja, úgy bizony semmi különös nincs egy-egy önmagunkra irányuló bírálatban. Így hát: hurrá, hurrá, örvendjünk, mert él és virul ma is az önkritika bátor, harcos intézménye. Embertársaink tömegesen, keményen odamondogatnak maguknak.
Annyi minden közt nem törődve presztízzsel, gondosan ápolt tekintéllyel…
Üzenetek
Szépen festett bögréken frappáns feliratok kelletik magukat. Olvasóink érjék be most két üzenettel. Egy színésznő szerint: „Az élet elég hosszú, csak nem elég széles.” A másik picivel jobban tetszik: „A tökéletes szerető hajnali négykor pizzává változik.”
A kép aláírása: Josyimage; Jacques Flechemuller munkája.
Az egyik fél mindig jobban szeret.
VálaszTörlésAz önkritikát hasznos titokban gyakorolni.
Két állítást fogalmaztál meg, kedves Sarolta, melyeken merengtem egy keveset. Az elsőn azért: vajon miként állapítható meg, hogy - amennyiben feltételezhetően így van - a másikat felülmúlóan szeret valaki? A második vélekedésed megérthető, ha az egzisztenciális helyzetet befolyásolná közlésünk. Amúgy azonban szimpatikus lehet, ha valaki őszintén minősíti magát, tetteit; helyzettől, körülményektől, a társaságtól függően lehet tréfás, ironikus vagy egyéb színezetű a közlés. :)
Törlés