A fájdalomért szívesen cserélek "nem lenni" állapotot. A hosszú, végtelen, szüntelen fájdalom - amiben élni vagyok még kénytelen, már valóban csábítóvá teszi a halált
Már írtam egyszer: nehéz ügy ez. Magam még nem éltem át ilyen szüntelen fájdalmat, tehát csak okoskodás, amit írok. Ámbár lelki értelemben megvisel az idő múlása, a "végidő" közelítése. Talán ez adja fedezetét véleményemnek: az élethez a fájdalom érzése is hozzátartozik, erre gondolva, viszonyainkat értékelve, akárhogyan is, de teljesebben éljük meg a világot. Úgyhogy ne engedjünk, te se engedj a csábításnak, kedves Sarolta! @-)
Erősítesz véleményeddel, kedves Jega! Soraidból kiviláglik: sokkal többen vannak a jutalmazottak, a teljesebb életet megélők, mint a többiek. (Pedig hogy fájhat, ami fáj...)
A fájdalom az élet legnagyobb büntetése. Vannak hosszan tartó, gyógyíthatatlan betegségek, nagy fájdalommal, de még gyógyszer sem létezik jelenleg az enyhítésére - bűn nélküli büntetés?
Nem hiszem, hogy ez bűn nélküli büntetés lenne - ez ilyen élet. Ehhez hozzátartozik, hogy meg lehet élni mintegy "büntetésként" is a fájdalmat. Mit mondjak: elég okot adunk erre is... Hogy gyógyszer sincsen nagy fájdalommal járó kórokra? Még nincsen... De ha lesz is, elmondható - e bajok, de a vele kapcsolatos viszonyulások (értékelések) is mind, megtörténtek velünk. Elítélendő, részvétlen szemlélet lenne ez, mert jobb lenne enélkül? Mert nélküle kellemesebb, bár nyilván eseménytelenebb (esetleg hosszabb is) lenne létünk? Nem folytatom... mint fentebb utaltam is rá: nehéz ügy ez... :-?
A fájdalomért szívesen cserélek "nem lenni" állapotot.
VálaszTörlésA hosszú, végtelen, szüntelen fájdalom - amiben élni vagyok még kénytelen,
már valóban csábítóvá teszi a halált
Már írtam egyszer: nehéz ügy ez. Magam még nem éltem át ilyen szüntelen fájdalmat, tehát csak okoskodás, amit írok. Ámbár lelki értelemben megvisel az idő múlása, a "végidő" közelítése. Talán ez adja fedezetét véleményemnek: az élethez a fájdalom érzése is hozzátartozik, erre gondolva, viszonyainkat értékelve, akárhogyan is, de teljesebben éljük meg a világot. Úgyhogy ne engedjünk, te se engedj a csábításnak, kedves Sarolta! @-)
TörlésA halál a szenvedés jutalma. Kevés ember végzi hirtelen, fájdalom nélkül az életét.
VálaszTörlésErősítesz véleményeddel, kedves Jega! Soraidból kiviláglik: sokkal többen vannak a jutalmazottak, a teljesebb életet megélők, mint a többiek. (Pedig hogy fájhat, ami fáj...)
TörlésA fájdalom az élet legnagyobb büntetése. Vannak hosszan tartó, gyógyíthatatlan betegségek, nagy fájdalommal, de még gyógyszer sem létezik jelenleg az enyhítésére - bűn nélküli büntetés?
VálaszTörlésNem hiszem, hogy ez bűn nélküli büntetés lenne - ez ilyen élet. Ehhez hozzátartozik, hogy meg lehet élni mintegy "büntetésként" is a fájdalmat. Mit mondjak: elég okot adunk erre is... Hogy gyógyszer sincsen nagy fájdalommal járó kórokra? Még nincsen... De ha lesz is, elmondható - e bajok, de a vele kapcsolatos viszonyulások (értékelések) is mind, megtörténtek velünk. Elítélendő, részvétlen szemlélet lenne ez, mert jobb lenne enélkül? Mert nélküle kellemesebb, bár nyilván eseménytelenebb (esetleg hosszabb is) lenne létünk? Nem folytatom... mint fentebb utaltam is rá: nehéz ügy ez... :-?
Törlés'Zúg és száll a szél viharja,
VálaszTörlésmint a tenger vésze,
szenvedés a boldogságnak
egyik alkatrésze"
Legyenek válaszul a költő verséből az utolsó sorok:
Törlés"Ha nehéz bú és nehéz gond
Rossz napokat szerze:
Kárpótolja a nyugalom
Enyhületes perce." :)