Nyálkás bánat csorog a földre,
széttört játékáért bömböl Ödönke.
Kapsz majd másikat, -
maradj csöndbe !
kérik a szülők könyörögve,
de a csönd veszni látszik örökre,
dühöng tovább Ödönke.
Türelmét veszti apuka,
üvölteni kezd anyuka.
Ilyen a békés családi élet,
ha elkényeztetjük csemeténket.
Jó lesz, ha rászokik
a veszteségre végre, mert
a kedves szülőnek kevés a pénze.
A pofon nem kerül semmibe,
meglepődik az ütésen Ödönke.
Épp csak hüppög, nyöszörögve,
nem csorog a nyála, könnye.
Szülei megkönnyebbülve
rájönnek a nevelésre - megértve,
hogy nem vezet eredményre
a kis zsarnok szeszélyeinek
rögtöni kielégítése.
Ne adj pofont, csak türelmet,
mindannyian többre mentek.
Rövid, nem szószátyár soraidban nagyon is ügyesen jellemezted Ödönkét és szüleit! Az "ősök" aztán javítottak, s lassan bizonyára jó pályára állnak; s Ödönkéből is derék ember lesz a végén. :)
VálaszTörlésKöszönöm kedves Gábor
VálaszTörlésRemélem, így lesz, bár nem vagyok a testi fenyítéshíve. A szép szó nálam használt.