Tóth Sarolta: Hibridnek lenni

Senkinek sok voltam,
valakinek – kevés.
Margón jártam egész életemben,
önérzetes-büszkén tetteimben.
Nem maradtam észrevétlen:
Egyesek utáltak,
mások rajongtak értem,
nem értem,
de tapasztaltam,
Magamat nem magasztaltam,
de le sem becsültem,
így kerültem
felemás helyzetbe,
gyűlöletbe és szeretetbe.
Apám tehetséges, művelt úr volt,
anyám műveletlen, szép, szegény,
e furcsa, felemás frigyből születtem én.
Nehéz volt margón járni,
génjeimmel bánni.
Kórra hajlamosítottak,
belőle betegségek sarjadtak.
Sokat szenvedtem,
már gyerekként betegeskedtem.
Nem kellett volna megszületnem.
Megöregedtem,
valakiből igazi senki lettem,
mint minden átlagember.
Vár a megváltó halál,
a margón járásnak vége már!
Egyenes út vezet a másvilágra,
megfizetem a révészt, 

úti poggyászom kész.