és kitagadva a csöndre fekszem
szent haraggal dühvel jött a pofon
hogy az álomarcom megszülessen
páváskodnak szilánkos gondjaim
a szem felejt - az idő megkopik
védelemre keltek szilárd csontjaim
s egy érces hang hosszan átfolyik
mert a kétes legenda kimondható
- nem rejteget hamis emlékezet
felsértette számat a mondanivaló
ha a kétségbeesés leereszkedett
édes csapások rendre gyaláznak
- a leckék görbéit befoghatom
foglyul ejtett zsoldosa a láznak
és megszűnik kegyelemkorszakom
mert kívül belül csak emlék vagyok
sorok között jól táplált adalék
- pillanatokra a légbe jutok
de zuhanok - mint rangos törmelék
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése