Mátay Melinda Mária: Közös felelősség

Verstelen.
Rímtelen.
Kép-telen!
Kémlelem:

Atomrobbanás?
Mit Neked?
Mit nekem?
Gyors halál.

Szenvtelen.
Gyásztalan.
Irdatlan!
Irtva van.

Ember nincs.
Vége sincs.
Utolsó rianás.
Szüntelen gyilkolás.

Nincs mérték,
nincs határ.
Ki a jobb?
Mindegy már.

Mindenki
egyformán
átvált, mert
falhoz áll.

Közös tudatunk
utolsó mélye,
emberiségünk
lényegi rése,

Kiált kétségbe,
felnyög az égre,
mihelyett inkább
magába nézne!

Megértve végre,
hogy mi mind : az egy!
Világunk éke:
tudatunk fénye,

együtt fejlődve,
emelve érte,
kaphatunk esélyt,
reményt a mért-re!

Hintám előre,
majd hátra billen:
most ugrani kell!
Tenni! Mert esély
itt már több nincsen!