A halál peremén
az örök-változatlan
hullámzik és szeret.
A hétfátyoltáncú időben
teremti önmagát a létezőkben,
szemlélve, hogy közös minden egy.
Ő a Mesterem. Az Isten.
Élni tanít a véges
végtelenítettben.
Huszonegy grammnyi húsba
tuszkolt jussom a kulcsa,
mi világokon átvezet.
Most itt van még dolgom.
Látnom kell mint
szelídülnek a szörnyek,
hogy szökkennek szárba
életvirágai a vad örömnek,
s tesz erőssé, szabadít fel
a régvolt fájdalom. Szeretni
tanít a Mester. Szeretni
mindhalálig, kitartón, nagyon.
Tapasztalni a teljességet
a töredezett padozaton:
hogy minden mind-egy, vég nélküli,
s a létezésünk sose volt hatalom.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése