Anyánk csendes szavát suttogják a fák,
Gyermekünk mosolyát őrzi napsugár.
S a bárányfelhőn, mely úszik felettünk,
Apánk büszke tekintete követi léptünk.
Soha, sehol nem muzsikál így a szél!
S édes álmokat sem repít falevél!
Csak itt, e gyönyörű Kárpát Hazában,
Hol mézillat száll a fehér akácban.
Hol a füsti fecske szalmafészket rak,
S Badacsony hátából édes must csorog.
Hol szőkén, szelíden szalad a Tisza,
S kék keringőt dalol halkan a Duna.
Hol az alkony vérszínt táncoló fénnyel
Fürdik némán a Balaton vízében.
Hol könnyes fohászt tép szét minden hajnal,
Légy áldott, s boldog a Hazádban, magyar!
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése